Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 7. A közös erdő használata

számára is hasznosulhattak. Ahol nem állt rendelkezésre elegendő gyeplegelő, ott a lombos erdőket is legeltették.451 Az erdőbirtokos földesurak már a XVI. századtól igyekeztek korlátozni az erdei legeltetést, mert a legelő állatok, főként a kecskék sok kárt tettek a fiatal hajtásokban. Ezért a XVIII. századtól általánossá vált az erdők olyan védelme, hogy különválasztották a legeltetéstől tilalmazott vágáserdőt és sarjer- dőt az ún. legelőerdőtől, ahol megengedték a jobbágyoknak a közös csordában és gulyában történő legeltetést.452 453

Heves megye több falujában a tulajdonképpeni legelő is sokszor magfákkal, cserjékkel vegyes, ún. legelőerdő (pl. Bodony, Szilvásvárad). Fényes Elek a XIX. század közepén a keleti palóc községeknél megjegyzi, hogy „az erdő közösen használtatik legelőnek" 453 Erre már a jobbágyfelszabadítást követő erdő- és legelőelkülönítések perei is utalnak. Bodonyban 740, 38 hold erdei legelőt kaptak a volt úrbéresek.454 Az együttesen kiadott erdő- és legelőterületek (Mátraballa, Nagyvisnyó, Noszvaj) is arra utalnak, hogy itt is legelőerdőről van szó.455 Ezekben a falvakban és Tamaleleszen az ilyen erdei legelőkre a tagok legelőjoguk arányában hajthatták ki állataikat, mint ahogy a legelő tavaszonkénti tisztításában is így vettek részt.456

Az észak-hevesi falvak közbirtokosságai a jobbágyfelszabadítás után is legeltették az erdőt. „Nagy átka ezeknek az erdőknek, hogy a birtokos rendszerint az egész falu népe ... miáltal egészen ellepik a legelő marhák ” — írja a XX. század eleji vármegyei monográfia.457 A verpelétiek ökörgulyája és az egy-két éves tinók kis gulyája Szent György- naptól októberig a Mátrában legelt. Éjszakára galagonyatövisből készült karámba hajtották a jószágot.458

Heves megyében az 1860-as évek erdőgazdasági irodalma szerint a

451 Tagányi Károly erdészeti oklevéltárában számos adatot közöl a lombos erdők legeltetésének országos gyakorlatáról. Tagányi Károly 1896.

452 Kolossváry Szabolcsáé 1975. 25.

453 Fényes Elek 1851.1. 83., 85.; IV. 26.

454 HML VIL/1/a. 48.

455 Soós Imre 1975. 360., 388., 391.

456 Petercsák Tivadar 1992. 102.

457 Borovszky Samu 1909. 261.

458 Petercsák Tivadar 1992. 102.

194