Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 7. A közös erdő használata

kivágott és felújítás alatt álló erdőrészeken volt jó legelő, az öregebb, zárolt erdőkben kevés és silány minőségű. A pásztorok a jobb legelőket keresve gyakran behajtottak a tilalmazott sarjerdőkbe, ezáltal komoly károkat okozva. „Megyénk (Heves) erdőbirtokosai inkább a legelő szaporítása, mintsem az erdő rendes és szorgalmas míveléséről gondoskodnak, az erdő nagyobb részét... a juhokkal legeltetik.”459 Az erdei juhászat több községben az 1950-es évekig fennmaradt, sokszor az erdő volt a juhok egyetlen legelőterülete. A juhnyájak erdőre szorulását a XIX. század második felében lezajlott tagosítások is indokolták. A volt földesúri és úrbéri legelők elkülönítése a szegényebbek közül többen feltörték a legelőt, és művelni próbálták a nekik jutó részt. A legelőtér összeszűkülése egyrészt a juhtenyésztés korlátozását eredményezte, ugyanakkor a meglévő juhnyájak még inkább az erdőre szorultak.460 A nyáj egybentartására tető nélküli garámot állítottak fel az erdőszélen az észak-hevesi juhászok. Ennek oszlopai gyakran élő fatörzsek voltak, az oszlopok közét galagonyasövény, gyepű töltötte ki. A fák koronája némi védelmet nyújtott a delelőre hajtott juhoknak a nap és a csapadék ellen. Fejlettebb építmény a tetővel ellátott nyári akó, a juhász a maga számára pedig gulyhót (kunyhót) épített, bár a falusi nyáj juhásza az éjszakát a faluban töltötte, mindig annál a gazdánál, amelyiktől az aznapi élelmet kapta.461

A kecskék erdei legeltetését az erdőhivatal még a lábas erdőben sem engedte meg, ezért 1933. április 2-án Noszvajon a közbirtokosság a Nagyimány, Kisimány és a Kecskés lápa területét jelölte ki kecskelegelőül.462

Az erdő hasznosításának országszerte általános módja volt a sertés- makkoltatás. A Heves megyei erdők nagy része a tölgyesek és bükkösök övezetébe tartozik, így itt évszázadok óta nagy hagyományai vannak a makkon történő hizlalásnak.463 A XVII. századi nagyarányú mak- koltatás emlékét őrzi Bodonyban a Disznókosár, Nagyvisnyón a

459 Albert Ferenc 1868. 403., 408.

460 Paládi-Kovács Attila 1965. 44—46.

461 Paládi-Kovács Attila 1964. 370-377.

462 HML V-263/1.

463 Szabadfalvi József 1972. 282-332.; Balassa Iván 1973. 53-57.

195