Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 7. A közös erdő használata

dőjoggal nem rendelkező szegényebb családoknak egyaránt szabad volt a száraz gallyak összeszedése, s ezt használták tüzelőként.

A lovas fogattal és a közös erdőben nagyobb számú erdőjoggal bíró családok a tűzifa nagy részét rendszeresen értékesítették, és a saját tüzelőjüket száraz gallyból, hulladékfából pótolták. Az élelmesebb lovas gazdák a mezei munkák elvégzése után az uradalmi, illetve az államikincstári erdészettől is vásároltak tűzifát - „bárcát váltottak” -, hogy haszonnal továbbadhassák. A Mátra környéki falvakból a XX. század elején a gyöngyösi búzapiacra álltak be a tűzifát szállító szekerek. A fát pénzért árulták kocsi- vagy mázsaszámra, de gyakran borért is cserélték: 8-10 mázsa fát adtak 50-60 liter borért. A fát a vevő lakására szállították és behordták a pincébe. A második világháború utáni években a Jászságba is eljártak és búzára, kukoricára, lisztre, krumplira cserélték az ölfát. Egy szekér fáért 80-100 kg búzát, 200 kg kukoricát adtak. A szegényebb gyöngyössolymosi asszonyok puttonyba rakva a hátukon hordták az apróra vágott tűzifát a gyöngyösi piacra, de házról házra járva is árulták.

A felsőtárkányi gazdák az egri fapiacra jártak, de a városiak többen már Eger szélén várták a szekereket, és megalkudtak a tűzifa árában. A fapiacon lemázsálták a fát, majd a fuvaros a vevő házához szállította. Ezért és a lerakásét a fa árán felül még néhány liter bort is kapott. A lófogatos gazdák Egeren kívül a megye alföldi településeire is eljártak tűzifával. Leggyakrabban Mezőszemere, Nagytálya, Dormánd, Besenyőtelek falvakat keresték fel. Szalmáért, szénáért, kukoricáért is árulták a fát: pl. egy szekér tűzifáért 3-5 mázsa árpaszalmát kaptak. Egyesek szőlőkarót faragtak Felsőtárkányban, és vagy maguk vitték Egerbe vagy a helybe jött szőlősgazdáknak adták el.448

Voltak olyan közbirtokosságok, ahol még a tagok tűzifáját sem biztosította az évenként kitermelhető mennyiség. Noszvajon 1941-ben azt tervezték, hogy 600 hold erdőt vásárolnak, „mert az 1800 lelkes községnek csak 145 hold rossz kavicstalajon lévő akácos erdeje van, mely 428 illetőségre oszlik, így az évente kapott vékony, félig száraz fát a há448 Petercsák Tivadar 1986. 132.; 1987. 154.; 1992. 83-88. A fával történő kereskedelem az Északi-középhegység falvaiban általános. L: Petercsák Tivadar 1986. 233-237.; Viga Gyula 1990.

192