Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 6. A közös legelő használata, a legeltetés rendje

1931-től 1942-ig 28 pengőről 60 pengőre nőtt. Nagyvisnyón 1932-ben csak 6 pengő a számos jószág után fizetendő díj. Noszvajon állatfajtánként külön szabták meg a legelőbért: pl. 1928-ban egy ló vagy szarvas- marha után 8 pengő, egy számos sertés után 2 pengő, egy kecske után 5 pengő. 1931-ben libánként 10 fillért fizettek. Az infláció következtében Bélapátfalván 1945-ben már 1500 pengő a legelőbér ára. Noszvajon 1946-ban terményben határozták meg a díjat, tehenenként 10 kg árpát, kecskék után 6 kg-ot kellett beadni. Mezőtárkányban 1947-ben már nemcsak legeltetési díjat (120 ft), de legelő fenntartási díjat (60 ft) is fizettek. Noszvajon ugyanakkor a legelőbér (tehenek után 16 ft, kecske után 8 ft) mellett kihajtási díjat (tehenenként 4 ft, kecskénként 2 ft) is szedtek a gazdáktól.

A legeltetési díjat rendszerint még a kihajtás előtt beszedték, amivel gondok lehettek, hiszen Noszvajon, Felsőtárkányban és Nagyvisnyón az 1930-as években a hátralékosokat eltiltották a legeltetéstől.

Ha a legelő bírta, a közbirtokosság az illetőség nélkülieknek vagy idegeneknek is megengedte a legeltetést. Mezőtárkányban 1893-ban „ kimondatott, hogy kik jószágaikat legelő illetőség nélkül a közlegelőre kihajtották, de azt a pusztabírónak beírás végett bejelentették, minden ilyen egy egész szám után hat forint és ötven krajcár fog bevétetni, de büntetés nem jár. Ellenben azok, kik sem nem váltottak, sem a pusztabírónak be írás végett nem jelentették, legyen az bármi némű állat, lúd, borjú vagy malac, minden egész legelőért hét forint fog bevétetni és ezen felől minden ilyen egy egész legelő után büntetés fejében hét forint hajtassék be”.329 A legelő túlterhelését kiküszöbölendő, az egyes tagok felesleges legelőjét az 1940-es évekig a közbirtokosság vezetősége értékesítette, pl. Noszvajon 1941-ben számos állatonként 10 pengőért, amelyből a legelőjog tulajdonosa 5 pengő térítést kapott, a különböze- tet kiadásainak a fedezetére fordítja a társulat. Akinek még legelőre volt szüksége, az a kihajtás előtt vásárolhatott egy legeltetési idényre szóló legelőt, aminek az ára Mezőtárkányban 7 forint volt 1893-ban, Noszvajon pedig 8 pengő 1933-ban. Noszvajon 1934-ben úgy határoz329 HML V-252/2. 2.

145