Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
IV. PARASZTI ERDŐ- ÉS LEGELŐKÖZÖSSÉGEK - 6. A közös legelő használata, a legeltetés rendje
tak, hogy ezentúl minden legelőtulajdonos maga értékesítheti felesleges legelőjogát, s ennek ára 1948-ban 20 forint. Egerfarmoson, Nagy- visnyón és Szilvásváradon a tagok maguk értékesíthették felesleges legelőrészüket egy-egy legeltetési idényre. Egerfarmoson a legelőrendtartás szerint „ a legelőbér vagyis azon összeg, amelyet a nemtagok, illetve azok tartoznak fizetni, akik illetőségüknél több állatot hajtanak ki, a választmány engedelmével a legelőre, teljes egészében felosztandó a legelőkárpótlási díjra jogosultak, vagyis azok között, akik legelőilletőségüket nem használják ki”.330 Felsőtárkányban előfordult, hogy ha valakinek kevés volt a legelőjoga, más átengedhette neki egy esztendőre, s azt az illető ledolgozta. Ivádon az 1930-as években egy illetőségre 2 marha mehetett a legelőre. Ha valakinek több jószága volt, 2 pengőt fizetett marhánként. Az illetőséggel nem rendelkezők minden jószág után ugyanennyit fizettek. 1935-ban már a legelőtulajdonosok is fizettek Ivádon: marha, ló és sertés után szám szerint 20-20 fillért. A legelőjog nélküliek legelődíja pedig marha és ló esetén 8 pengő, egy szám sertés után 4 pengő, egy liba után 15 fillér volt. Itt a felesleges legelőbérlet értékesítésekor először a legelőtulajdonosok, majd az ivádi származásúak és azok leszármazottaijutottak legeltetési lehetőséghez. Az így befolyt összegből 1938 decemberében 260 pengőt osztottak szét azok között, akiknek nem volt annyi legelőre hajtható jószága, amennyi legelőjog őket megillette.331 A második világháború után az egyes gazdák már csak a legeltetésre jogosító legeltetési bárca birtokában hajthattak jószágot a legelőre, amit a társulat vezetősége adott ki. Átányban a kihajtás előtt 14 nappal kellett kiváltani a legelőbárcát a pénztámoknál.332 1942-ben a közlegelőre kihajtandó állatok biztosítását rendeli el a megyei alispán. Ennek szükségességét mélyen átérezték a noszvajiak, hiszen itt hihetetlenül rossz, szakadékos és vízmosásos a legelő, s így ritka az az év, amikor valakinek a jószága el ne pusztulna. Ezért elhatározzák, hogy amikor az állatok legelőre való összeírása történik, min330 HML IV-414/17. 331 HML V-269/1/1. 332 HML V-206/11. 169. 146
