Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében

Az 1590. évben kimért marhahús elszámolása

1590/ időszak

db.

kimért

hús/m

bevétel/ft

belsőség/m

belsőség/ft

január 1-jún. 30

57

120,4

240,9

2,68

5,36

júl. l-szept.30

23

59,29

88,935

1,05

1,57

okt. 1-dec.31

41

86,25

172,5

1,65

3,7

Ossz.

121

265,94

502,335

5,38

10,63

A marhahús súlyának ára nem változott, de kimérésének módja igen, mivel sokkal rövidebb ideig tartott az az időszak, amikor másfél dénárért adták. Koler részesedése is ugyanaz maradt, mint Ziplingeré. Az első és a harmadik időszakban megjegyzi, hogy 20-20 mázsa húst adott át az udvarbíró ellátására „zu des Hofrichters Taffel”.

Egyéb feldolgozott húsnemük elszámolása

db

ár (dénár)/font

bevétel (mft)

Juh és kecske

179

1,5

68,94

Bárány és gida

300

1,5

39,12

Vlach juh

142

4

45,84

Hal

2138

1,5

32,07

Zsír? „Innssletf ’

9,91m

4

38,48

SÓ

34,29m

1

34,29

258,74

A murányi urbáriumok azt mutatják, hogy a várnak baromfiból is származott csekély bevétele, ezek azonban sohasem kerültek be a számadásba, csakúgy, mint az esetlegesen előforduló hüvelyes termények.

A vár talán legfontosabb élelmezési cikke a víz volt. Valószínűleg nem a katonák ivóvíz fogyasztása volt a legjelentősebb felhasznált mennyiség. Vízre volt szükség a sörfőzésre, a lovak itatására és a kenyérsütésre is. Ugyanakkor a víznek egy végvárban ostromzár esetén stratégiai jelentősége volt. A vizet 1559-ig csak esővízből nyerhettek illetve felszállíthatták valamely vár alatti forrásból vagy patakból. A víz tárolására három ciszterna állt rendelkezésre.

A besztercei kamara helyettes vezetője, Wofgang Hochenwarter 1559 márciusában jelentette, hogy hosszas munka után, végre feltört a víz a Murányban

249