Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
zott. A tizedből bárányok, illetve a vlach cenzus esetén minden száz juhból két öreg juh, és két bárány járt a várnak.24 Minden évben jelentős mennyiséget kellett még vásárolni,25 mivel a bírság és a török vonal mögöttről származó juhok nem voltak állandó bevételek. A kiadások elemzéséből kiderül, hogy a várhoz került juhokat teljes egészében elfogyasztották, sem eladni, sem kereskedni nem tudtak azokkal. Sertést a vár allódiumában tartottak. (Az 1551. december 31-én zárult elszámolásban azt írják, hogy a vár alatt és az erdőben tartják a sertéseket, amely azt jelenheti, hogy az erdőre terelték ki a sertéseket, de éjszakára visz- szaterelték az ólakba.) 1551-ben 4 forintot költöttek a disznóól építéséhez szükséges szögek vásárlására. Az 1564-es urbáriumból kiderül, hogy a malmok mellett, a korpával és az ocsúval hizlalták a sertéseket. Megfigyelhető a törekvés saját szaporítású állományra, amelyet a kezdeti időszakban jelentős mennyiségű vásárlással alakítottak ki, és amely állományból csak keveset vágtak le. 1552-ben vágtak le először nagyobb mennyiségű sertést, de még mindig 329 db-ot „vittek át” a következő évre. Ugyanekkor 150 juhot vásárolnak 50 forintért, 52 sertést pedig 125,32 ft-ért. 1553-ban még többet, 1B5 Ft-ot adtak 39 db sertésért (ebben az évben a marha vásárlásra is kiugróan magas összeget költöttek). Ekkor következett be az a sertésvész (pestis), amely szinte az egész állományt elpusztította (1553-ban 161, 1554-ben 199 sertés pusztult el). Úgy tűnik a tömeges sertéspusztulás hatására számolják fel a majorsági sertéstartást, ezt követően ugyanis ha vásárolnak, akkor le is vágják és szétosztják a sertéshúst. (1552-től már látható, hogy nagy mennyiségű sertéshús kerül a katonák ellátmányába.) A nagy mennyiségű sertés tartásának az lehetett volna a célja, hogy az allódium adottságait kihasználva, az hosszú távon jelentősen hozzájáruljon a húsellátáshoz. A kudarc azt mutatja, hogy a majorság még úgy sem képes saját gazdálkodásával hozzájárulni a vár ellátásához, ha nagy összegű készpénzzel alapozzák meg az ahhoz szükséges beruházásokat. A húsellátást, a vizsgált időszakban nem tudták a juhok és a sertések húsából biztosítani. A napi egy fontos fejadaghoz évenként 110-160 darab marhát kellett vásárolniuk. A vár pénzkiadásai között évről évre ez a legmagasabb tétel. Szinte mindig vásárlással szerezték be az élő marhát. Egy-egy esetben fordult elő, hogy más várból kaptak, illetve a vásárolt marhák szaporulatából 24 A dézsmaköteles lakosság pusztulása miatt, olyan pásztorkodó szláv (rutén) népesség került a területre, amely kezdetben nem települt be az elhagyott falvakba, hanem a hegyekben vándorolva legeltette nyáját. A várnak a Murány-, a Garam- és a Ratkó völgyében élő vlachok adtak vlach cenzust. így részben életformájuk, részben vallásuk miatt eltérő módon adóztak, mint az eredeti népesség, lia, i. m. 237—239. és 243—246. o. 25 Az 1563-as elszámolásban egy bárány ára 17 dénár, az 1564-es elszámolásban egy bárány ára 13,5 dénár. 245
