Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
zed adminisztrátori tisztséget, ugyanaz a személy olykor 5-6, de akár 15 éven keresztül.16 Az elfogyasztott élelem A vár élelemellátását néhány kivételes évtől eltekintve az esztergomi érsekségtől bérelt Gömör-, és néha a Torna megyei gabona- és bortizedre alapozták. Kisebb jelentőségű volt a váruradalomhoz tartozó falvak terményszolgáltatása, a vlach cenzusból származó juhok és egyéb javak, valamint a kamarától kapott só. A murányi allódium elenyésző mértékben járult hozzá a vár bevételeihez, szerepe inkább a termények, állatok őrzésére, gondozására korlátozódott. A legtöbb búzát kenyérsütésre illetve sörfőzésre használták. Rozsból csak az 1550-es évek folyamán sütöttek a kenyeret. Nehéz feladat annak megállapítása, hogy milyen kenyeret fogyasztottak a várban, mivel a forrásokban nem találtam közvetlen adatot a kenyérsütés módjára. Az árszabásokban és a vizsgálatokban megadott mennyiségi arányok nem veszik figyelembe a liszthez, a sütési folyamat során hozzáadott anyagokat, elsősorban a vizet, és a sót. Perjés Géza (aki elsősorban a Rákóczi szabadságharc idejében érvényes adatokat használt, de hangsúlyozta, hogy főleg az élelem elkészítését illetően azok korábbi időkre is érvényesek), 100 rész liszthez 40-60 rész víz hozzáadásával számolt. A sütés folyamán 6-15% víz párolgott el, így a kisült kenyér súlya 125-140 súlyrészt tehetett ki.17 Ebben az esetben az összehasonlításnál az a probléma, hogy ezeket az értékeket 2 : 1 illetve 1 : 1 arányban kevert, búzarozs viszonyhoz adta meg. A kenyérfogyasztás mennyiségi adatai 1560-ban a következőképp alakultak: 509,5 korec lisztből 59 188 kenyeret készítettek, 2000-et a szolgáknak 56 096-ot a katonáknak és 1092-őt a három péknek adtak. 1572-ben összesen 58 560 darab kenyér készült, amelyekből 1330-at a foglyok, 1095 darabot a hávolt. A környékről származhatott, - ezt a helyi szláv helységnévből kialakult neve mutatja -, és ezért is lehetett az ő feladata a vas bevételek ellenőrzése, mivel a helyi vastermelési szokásokat ismerhette. A számadáskötet szerint a vár mészárosával együtt járt el rendszeresen a felső-magyarországi városok piacaira élelmet vásárolni. 16 lia Bálint: A dézsma adminisztrációja. In: Levéltári közlemények. XVIII-XIX. évf. (1940-1941). (A továbbiakban lia, i. m.) 234-236. o. 34. lábjegyzetben: Magyar (Unger, Hungarus) Gergely murányi servitor 1563-1596, Krausz Mátyás murányi signifer 1565-1580, Nagy Mihály decurió 1571-1573 között dézsmaszedő, mellettük Hagen Pongrác vicekapitány, 1565-ben, Haufsteiner János servitor 1569-ben. Lokay Pétert a gyalogosok prefektusát 1576-ban, Tornay Mátyás vajdát 1580-ban, Wanner Gáspár Rentschreibert 1600- ban említik dézsmaszedőként a jegyzékek. 17 Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadsereg élelmezés és stratégia a XVII. század második felében (1650-1715.) Bp., 94. o. 241
