Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében

rom pék és 56 135 darabot a katonák és más fizetett alkalmazottak kaptak.18 Ha a katonák és a személyzet fejenként és naponta az érvényes árszabás szerint egy darab kenyeret kapott, akkor ez 154 személy éves kenyérszükségletét fedezte. Az 1590-es évben 67 463 kenyeret osztottak ki a katonák részére, 198-at a vár alatti kastélyban dolgozó embereknek.19 A pékek járandósága ugyanannyi maradt, és nem változott az egy korecből előállított kenyér meny- nyisége sem (60 db). Itt ellentmondás látszik a limitációban meghatározott és a várban ténylegesen állomásozó katonai létszám között, ugyanis az ez idáig rendelkezésemre álló, a katonaság tényleges létszámát mutató adatok ennél jóval alacsonyabb jelenlévő katonát feltételeznek. Az 1560-as évektől kezdve a katonáknak kiosztott évi kenyér, sör és hús mennyisége alig ingadozik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a vár adminisztrációja abban az esetben is a maximális létszám alapján számolta el a limitált alapon kimért élelmet, ha valójában nem is tartózkodott annyi katona a várban. De lehet más is a magyarázat, például az hogy a vendégeket vagy a katonákat is a limitált mennyiségen felül, de a limitált áron, ebből az alacsony árú kenyérből élelmezték. A vár számadásában az 1571-es év 1126,87 Ft többlete annak köszönhető, hogy 1570-ből 682,68 Ft, az azt megelőzőekből pedig 579,09 Ft hátralék folyt be a katonák tartozásaiból. 1572-ben 1400 Ft folyt be régebbi tarozásként, ugyanakkor, amikor a katonáknak 3665,65 Ft értékű élelmet osztottak ki. Nem tudtam megállapítani, hogy ezek a tartozások hogyan gyűltek össze. Arra is van adat, hogy a limitált mennyiségen felül kiosztott élelmet magasabb áron értékesítették, ugyanakkor arra is, hogy ezt a mennyiséget is a limitált áron mérték ki.

A várnak jelentős mennyiségű sóra volt szüksége kenyérhez, húsneműk tartósítására, fűszerezésére, illetve az élő állatok ellátására (a szarvasmarhák, a juhok, a lovak és a sertések egyaránt rászorulnak, hogy sót kapjanak takarmányuk mellé). Az 1557 végéig terjedő időszakban a sót a tokaji sókamarától, a vár alatti vámból és vásárlásból szerezték be. Ezt követően a vár csak 1562-ben kapott jelentős mennyiséget a kamarától, a többi évben vásárolnia kellett. A sófelhasználás pontos adatait az 1559-es elszámolás után ismerjük, mivel ekkortól már következetesen megadják a só súlyát, nemcsak a kősó darabszámát.

18 Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek. Bp., 1991. 311-313. o. (a továbbiakban (Bogdán, i. m.). Maksay Ferenc a murányi korec értékét 73 literben adta meg. Maksay Ferenc: Urbáriumok a XVI-XVII. században. Bp., 1959. 837. o. (A továbbiakban: Maksay i. m.) Bogdán István ennek a számadáskönyvnek az adatai alapján számította ki az értéket, ahol is egyértelműen az általa megadott érték szerepel az 1552. évi elszámolásban.

19 MOL MKA E 159 Regesta decimarum. 1590-es Gömöri tizedjegyzék (9670. tekercs), 13/a füzet.

242