Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CZIGÁNY ISTVÁN: A végvári katonaság ellátása 1672-1700.

adóztatásra, hanem a kincstári adórendszerre és a bankokon keresztül szervezett kölcsönök felvételére alapozták.1 A hadseregreform és a központi adórendszer kiterjesztése révén befolyt adójövedelmekből a kontinens egyik legnagyobb és legjobb hadigépezetét építették ki.

Hasonló utat követett a rivális Habsburg dinasztia is. A bevezetett hadügyi és adóreformok nyomán egy ütőképes állandó hadsereget hoztak létre. Ennek keretében tettek kísérletet a magyar királyi katonaság modernizálására is, amelyek legnagyobb része, az uralkodó által fenntartott végvárakban szolgált.

Raimondo Montecuccoli tábornagy az Udvari Haditanács elnöke, és győri végvidéki főkapitány, 1670. augusztus elején készített memorandumában tarthatatlannak nevezte a magyar végvári katonaság helyzetét, mivel a rossz ellátás és az akadozó zsoldfizetés miatt fegyelmük és harcképességük megromlott. Véleménye szerint a végvári katonaság fenntartása igen költséges, ezért létszámuk 4000 főre történő csökkentését javasolta, a védelem feladatainak ellátását pedig a regularizált ezredekre bízta volna.2 Montecuccoli törekvései egy rendszeresen fizetett, jól képzett, fegyelmezett, állandóan fegyverben tartható hadsereg létrehozására irányultak, amellyel a császár bármikor szabadon rendelkezhet. Bár a királyi Magyarországon az uralkodó által fenntartott végvári katonaság már 16. század második felétől kezdve lényegében állandó haderőnek volt tekinthető, szervezete és finanszírozása már nem felelt meg a kor követelményeinek. Modernizációja, s az egységesülő birodalmi hadigépezetbe történő beillesztése elodázhatatlanná vált.

Bár az átszervezés mértékéről és módjáról éles vita folyt az Udvari Kamara és a Haditanács között, de a bevezetni kívánt rendelkezések katonai és pénzügyi célját nem kérdőjelezték meg. Olyan, az abszolút uralkodói (királyi) tekintélyt elismerő, rendszeresen fizetett, ám létszámában kisebb végvári katonaságot szándékoztak életre hívni, amely a korszerű taktikai szervezet, a központi zsold-, fegyver- és élelemellátás, valamint az egységes törvénykezés bevezetése nyomán, fegyelmezettebbé és ütőképesebbé válva, integrálható a birodalom állandó haderejébe. Mivel ez a pénzügyileg és katonailag logikusnak tűnő lépés a magyarországi hadügyek központosítását jelentette, ezért az 1670 tavaszi rendi felkelés megtorlását követően a fegyveres ellenállásra készülődő ellenzék azt a rendi jogok, vagyis „az ország szabadsága” elleni újabb támadásnak minősítette és szembehelyezkedett vele.

Az Udvari Kamara a létszámcsökkentés szükségességének igazolására elsősorban pénzügyi érveket sorakoztatott fel. Hivatalnokai az 1600-as évek elejé1 Siegfried Fiedler: Grundriss der Militär und Kriegsgeschichte. I. Bd. Die stehenden Heere im Zeitalter des Absolutizmus 1640-1789. München, 1972. 45-47.0.

2 Alois Veltze: Ausgewaelte Schriften des Raimund Fürsten Montecuccoli, Wien, 1899-1900. 111. k. 40l.o.

54