Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CZIGÁNY ISTVÁN: A végvári katonaság ellátása 1672-1700.

ig összesítették a végvári katonaság számára a kincstár által pénzben és posztóban kifizetett zsoldösszegeket. Ebből kiderült, hogy a királyi várak katonaságának fenntartása még a hiányos zsoldfizetés mellett is hatalmas összegeket emésztett fel. A Győri Főkapitányságban 1630-1664 között 359 000, a Bányavidéki (1663-ig Érsekújvári) Főkapitányságban 1632-1670 között 1 466 111, a Kanizsa elleni Főkapitányságban 1632-1668 között 912 874 rajnai forintot fizetett ki az Udvari Kamara német és magyar végvári katonaság számára.3

A kamarai hivatalnokok számításai szerint az 1660-as évek végén a mintegy 12 000 főt számláló végvári katonaságnak egy éves zsoldigénye, ami tíz havi javadalmazást jelentett, félmillió rajnai forint körül mozgott. A költségek lefaragásának érdekében, az Udvari Haditanács végváriak létszámának megkurtításával együtt átszervezésüket is elhatározta. Erre több tervezetet is készítettek, ám ezek végrehajtása, a belső viták, valamint politikai és pénzügyi okok miatt évekig húzódott, s voltaképp csak felemás formában került bevezetésre. Bizonyos létszámleépítésekre Szatmár, Ecsed és Kálló várai esetében már 1670 nyarán sor került, de akkor vélhetőleg azoktól a katonáktól váltak meg, akik aktív részesei voltak az I. Rákóczi Ferenc által tavasszal indított felkelésében. Forrásaink arra utalnak, hogy a hadügyi reformok egyes elemeit már 1671 első felében bevezették a Bányavidéki Főkapitányság váraiban. Erre hivatkozva utasította 1671. július 26-án az Udvari Haditanács Pethő Zsig- mond felső-magyarországi helyettes főkapitányt arra, hogy 100 fős századokba szervezve hozzon létre két egyenként 500-500 fős huszár- és hajdú alakulatot, amelyet negyedévenként rendszeresen fizetnének.4 Néhány nappal később Christoph Dorsch, a Haditanács tanácsosa az Udvari Kamarának írott jelentésében az őrség létszámcsökkentésével együtt a tizenkét havi zsoldfizetés Ecsed és Szatmár várára való kiterjesztését javasolja5 Ezek fényében revideálnunk kell a szakirodalom azon megállapítását, amely szerint a Habsburg politika nagy baklövést követett el akkor, amikor végváriak létszámcsökkentését a felső-magyarországi főkapitányság területén kezdte meg, ott, ahol a legnagyobb volt az elégedetlenség, mivel a szolgálatból elbocsátott vitézek rögvest a felkelők táborát gyarapították. Ezzel ellentétben az általunk ismert források, arról győznek meg, hogy, a csökkentést fokozatosan a bányavárosi végvidék mintájára rendelték el.6

3 Az Alsó Ausztriai rendek által a Győri Főkapitányság végvári katonaság eltartására kifizetett összegek nincsenek az összesítésben. ÖStA HFU RN 231 1670 Konv. december 84-86.-fol.

4 ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1671. július 23. 340. k. 314. föl.

5 Szatmár várának 200 lovasból és 200 gyalogosból álló létszámát pedig 60-60 főre szándékoztak csökkenteni, az Ecseden lévő 100 huszár sorsáról még nem döntöttek. Cristoph Dorsch az Udvari Kamarának, 1671. augusztus 2. HKA RN 234 32-33. föl.

6 A felső-magyarországi főkapitány részére kiadott végrehajtási utasítása HKA HFU RN 237. Konv. Március 607-609. föl.

55