Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CZIGÁNY ISTVÁN: A végvári katonaság ellátása 1672-1700.

tős létszámú katonaság állomásozott, ez igen tekintélyes summát, 870 000 rajnai forintot tett ki, így az új adó összege többszörösére növelte volna egy-egy jobbágyporta terheit. Az általános felháborodás miatt az udvar hamar meghátrálásra kényszerült és már júniusban módosította a rendelkezést, annak felét a földesurakra terhelve 430 000 forintra mérsékelte az adó összegét. Ám ez még így is közel ötszörösére növelte volna (60 forint 40 dénárra) a jobbágy porta állami terheit.19 A nemesség és a jobbágyság együttes ellenállása azonban ezt a rendelkezést is megbuktatta és 1673-ban kénytelenek voltak portánkén 28 forintra csökkenteni az adó mértékét, ami mindössze 200 000 forintnyi bevételt jelentett.20 Bár a kieső jövedelem pótlására a bor, sör és a pálinka adásvételére 1672. január első napján, újabb eddig nem ismert forgalmi adót, az un. „accissát” vezették be.21 Ám ez utóbbi adót sem tudták behajtani, mert 1687- ben Kassának 2000, Késmárknak pedig 1025 magyar forintnyi „accissa” hátraléka volt a Szepesi Kamaránál.22

A kalkulált bevételek elmaradásával nem volt lehetőség a rendszeres élelemellátás és zsoldfizetés biztosítására. Végül is az 1672/73 közti időszakban többé-kevésbé rendszeresen folyósított hópénzektől eltekintve a magyar és német végvári katonaság éppoly rosszul fizetett maradt, mint a megelőző évtizedekben. Nem valósult a készpénzben történő zsoldfizetés tizenkét hónapra tervezett új rendszere sem, mert már a 1673-ban visszatértek a régi tíz havi posztóban és pénzben folyósított javadalmazáshoz. Kudarcba fulladtak azok a kísérletek is, melyek a felekezeti hovatartozás alapján próbáltak különbséget tenni a végváriak között. Példa erre a Kanizsa ellen vetett végeken 1673 őszén történt eset. Amikor többszöri sürgetés után a főhadikommis- sariatusi hivatalból kiküldték Gabriel Ruprecht fizetőmestert a kanizsai és báni végváriak, zsoldjának kifizetésére, olyan utasítással látták el, hogy csak a katolikus hitű vitézeknek folyósítson illetményt. Erre akkora felháborodás kerekedett a vitézek között, hogy az Udvari Haditanács jobbnak látta meghátrálni és december végén a reformált hitű katonák is megkapták a jussukat.

A költségek csökkentése ellenére az Udvari Haditanács továbbra is óriási összegeket költött a végvári katonaság fizetésére, a várak karbantartására és az új katonai infrastruktúra kiépítésére. Az 1677-ben 1 830 130 rajnai forintra tervezett hadikiadások a felső-magyarországi, bányavidéki, és Kanizsával- szembeni, valamint a Balaton-vidéki 3935 fős magyar végvári katonaság fize19 A kimutatást közli: Takáts: im.: 122-123.0.

20 Az 1673. évi repatitiós kimutatás ÖStA HKA HFU RN 256 1676 Konv. März.

21 Az Udvari Haditanács leirata Batthyány Kristófnak. Bécs, 1671. december 14. MOL P 1313 Memorabilia Nr. 1168.

22 Extractus Restantia Trimalium Accissalium 1687. június 6. MOL E 211 Lymbus Series 1.13. cs. 458-459. föl.

59