Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CZIGÁNY ISTVÁN: A végvári katonaság ellátása 1672-1700.
tésére 142 788, a 800 fős Barkóczy huszárezred javadalmazására 50 244 forintnyi összeget irányozott elő. A várak erődítési munkálataira 150 000, a raktárak építésére 50 000, a német és magyar katonaság élelmezésére 104 122 forintot szántak. Ezt a pénzösszeget Szilézia, Belső-, Alsó és Felső-Ausztria 1 250 000 forintnyi hadiadójából és a különböző vámokból és kölcsönökből próbálták előteremteni, Magyarország hozzájárulását pedig 300 000 forintra tervezték.23 Az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a magyarországi végvárakban szolgáló magyar királyi katonaság éves fenntartása, az alsóausztriai rendek által finanszírozott Győri Főkapitányság 1873 fős magyar katonaságával együtt, meghaladta az évi félmillió rajnai forintot, nem számítva a fegyver és lőszer utánpótlásról, a reguláris ezredek, valamint a szabadcsapatok ellátásáról is. Ez utóbbiak létszáma 1675-ben elérte a 8900 főt, s köztük 2000 huszár és 1000 hajdú teljesített szolgálatot.24 Az Udvari Haditanács vezetői, a törökellenes felszabadító háború idején alapvető szervezeti változásokat indítottak el a királyi Magyarország haderejében. Az 1670-es évek katonai reformjainak részleges kudarcai ellenére a végvári katonaságot egyre inkább regularizált keretek között alkalmazták a hadműveletek során. A végvidéki főkapitányságok által kiállítandó katonaság létszámáról és harctéri szolgálatának feltételeiről a főkapitányok külön szerződést kötöttek az Udvari Haditanáccsal. Ebben részletesen szabályozták a katonák felszerelését, ellátását, a harctéri szolgálatért járó zsold mértékét, (ez lovasoknál három, a gyalogosoknál két rajnai forint volt,) a helyőrségi szolgálatban elmaradt javadalmazás kifizetésének módját, a harctéri szolgálat fejében a hadiadó alól történő mentesítés feltételeit, a hadba vonulók helyettesítésének módját, valamint a zsákmány elosztását. Ez utóbbi esetében kikötötték, hogy a német katonaság nem veheti el a végvári vitézek zsákmányát. A főkapitányságok alakulatainak ellátását és utánpótlását egyre inkább a központi hadseregellátó szervezeteken keresztül kívánták megoldani, így végváriak élelem, fegyver és lőszer igényeiről a reguláris ezredekhez hasonlóan egyre inkább a császári főhadbiztosság gondoskodott. Ha a katonákat a hadbiztosság látta el fegyverrel (a lovasokat karddal, egy pár pisztollyal és karabéllyal, a hajdúkat karddal és flintával), akkor ennek fejében egy havi zsoldot levontak és csak 5 havi harctéri javadalmazást kaptak. Volt azonban arra is példa, hogy a katona felszerelését megvették, ekkor a lovasoknak 32, a gyalogosoknak pedig 20 rajnai forintot fizettek. Az természetesen más lapra tar23 Aufsatz den Statum Militarem Ober und Nieder Hungarn... 1677. ÖStA HKA HFU RN 270 Konv. Junius 441-445. fol. 24 Az Udvari Haditanács számára készített tervezet az új a szabadcsapalok felállításáról, [1673. szeptember]. ÖStA HKA RN 245 Konv. november 3303-313. fok; Az Udvari Kamara átirata a Haditanácsnak 1675. június 16. ÖStA KA HKR Prot Exp. 348. k. 470. fok 60
