Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CZIGÁNY ISTVÁN: A végvári katonaság ellátása 1672-1700.
Bár I. Lipót német-római császár és magyar király elvi döntése a végvári katonaság átfogó redukciójáról már 1671. augusztus 7-én megszületett, de a rendelet végrehajtási utasítását, csak 1671. december 22-én írta alá az uralkodó. Montecuccoli a Haditanács elnökeként 1672. február 12-én ismertette a konkrét végrehajtási rendelkezéseket Batthyány Kristóf Kanizsa elleni, Esterházy Pál bányavidéki főkapitánnyal és Pethő Zsigmond felső-magyarországi helyettes főkapitánnyal.7 Az Udvari Haditanács iktatókönyveiben fennmaradt intézkedés értelmében a királyi Magyarország négy végvári főkapitányságából háromban: a felső-magyarországiban, a bányavidékiben és a Kanizsával szembeniben a király által fizetett végváriak, vagyis az „iratos” katonák létszámát 2490-ről, 100 fős századokba szervezve, 500 lovasra és 500 gyalogosra kell csökkenteni. Az intézkedés nem terjedt ki az Udvari Haditanács irányítása alá tartozó Győri Főkapitányságra, ahol az előírt létszám továbbra is 2490 fő maradt. Fizetését és élelmezésének egy részét továbbra is az alsó-ausztriai rendek fedezték.8 Elrendelték, hogy a redukált létszámba lehetőleg katolikus vallásúak és olyanok nyerjenek felvételt, akik állandóan a várakban szolgálnak, nem foglalkoznak kereskedéssel, vagy egyéb tevékenységgel. Elrendelték, hogy az újonnan szervezett alakulatoknál tisztek, vagy altisztek csak egy tisztséget tölthettek be, a katonák pedig csak egy lóval szolgálhatnak és vezeték lovat nem tarthatnak. Elbocsátották a rablással, megbízhatatlansággal és az ellenséggel való cimborálással gyanúsítottakat, valamint az egészségügyi okokból alkalmatlanokat, illetve az idős vagy túl fiatal hadfiakat. A redukció végrehajtásának első lépéseként a főmustramesteri hivatal két biztosának jelenlétében megtartott szemlén összeírták a tiszteket és a legénységet. Miután a szolgálattól megválni kényszerülők végkielégítés gyanánt két havi zsolddal távoztak, a mustrakönyvbe újonnan bejegyzett vitézek számára az aktus az uralkodóra letett esküvel zárult. A tervezet szerint az esedékes zsoldot negyedévenként fizetnék ki a katonáknak teljes egészében német pénzben, vagyis rajnai forintban. A felső-magyarországi főkapitányság részére 1671 végén kiadott végrehajtási utasítás szerint a végvárakban szolgálók számát, a bányavidéki végvidék mintájára 2490 főről, 1000 huszárra és hajdúra csökkentették. A szemle lebonyolításával a Georg Zimmerman és Georg Rudolf Wütz mustramestereket bízta meg a főmustramesteri hivatal, akiknek a fent ismertetett rendelkezések szerint, mindenkit újra nyilvántartásba kellett venni. Az éves zsold az 500 huszár, 470 hajdú esetében 42 562 rajnai forintra rúgott, ám ez az összeg nem 7 ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1672. 341. k. 112. föl 8 A csökkenteni kívánt létszám Hilarius Feichtinger főmustramester utasítása 1672. január 21. ÖStA KA HKR Prot. Exp. 342. k. 19. föl. 56
