Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PERJÉS GÉZA: A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról

Clausewitz a támadás és a védelem viszonyának elemzésével kezdi el tárgyalását. Mint írja, a védelem lényege a csapás elhárítása, fő jegye tehát a kivárás. Ez különbözteti meg a támadástól. A védelem azonban csak relatív lehet, mert a puszta tűrés ellent mondana a háború lényegének, a harcnak.

A védő, mivel valamit megtartani kíván, előnyösebb helyzetben van, mint a támadó, hiszen megtartani valamit könnyebb, mint megszerezni. De a megtartás azért is könnyebb, mivel az idő, amit a támadó nem használ ki, tiszta nyereségként jelentkezik a védő oldalán. De a terep, illetve a tér előnyeit is a védő élvezi.

A védelem tehát a könnyebb, egyben erősebb harci forma. Meg kell jegyeznem, hogy ez természetesen nem új felismerés, mert mióta az emberek hadakoznak, a gyengébb fél mindig az erősebb formát, a védelmet választotta. Ezt fejezi ki lapidáris tömörséggel Montecuccoli: „Aki támad, szükségképpen erősebbnek kell lennie. ”* 2

Éppen azért csodálkozni kell, hogy a hadtörténetírásban gyakran beszélnek a védelem, illetve a támadás koronként változó fölényéről. Közelebbről, az általunk vizsgált korszakot nézve, egyes kutatók szerint a 16. sz. első felében vált erősebbé a támadás a védelemnél. Ekkor ugyanis, mint ismeretes, a középkori várak sorra esnek el a tüzérség tüzétől és csak az olasz erődítési rendszer bevezetésével ér véget ez a folyamat.3 Itt azonban két technikai eszköz - az erődítés és a tűzerő - időlegesen megbomlott egyensúlyáról volt szó, de magában a védekezésben rejlő, a továbbiakban kifejtésre kerülő előnyök változatlanok maradtak.

Clausewitz a védelem erősebb voltát szellemesen így is bizonyítja: „Ha támadás lenne az erősebb forma, semmi sem igazolná a védekezést, hiszen célja negatív. Mindkét fél támadna tehát, a védelem pedig értelmét vesztené. ”

A támadás és a vedelem viszonyát külön vizsgálja Clausewitz a taktikában és a stratégiában. A taktikában, tehát az ütközetben vagy a csatában három körülményből ered a győzelem: a meglépésből, a terepből és a koncentrikus formából, tehát az átkarolásból, illetve bekerítésből. A meglépés és az átkarolás előnyét kisebb részben a támadó, nagyobb részben a védő élvezi, a terep viszont teljes mértékben a védőt segíti. A támadó ugyan meglepheti a védőt - nagyon ritkán fordul elő - és a koncentrikus formával is élhet, de csak a csa1961 1962. - Előadásomban az eredeti német szövegre támaszkodom, mert a magyar fordítás nem fedi mindig Clausewitz gondolatait. Kritikám a magyar fordításról: Clausewitz magyar fordítása. HK. 1966/1.

2 Montecuccoli: Arte della guerra. In: Ausgwáhlte Schriften des Raimunkd Fürsten Montecuccoli. I-IV. Bearbeitet von A. Veltzé. Wien, 1899. II. 137. o.

3 Parker szerint a 16. század első felében a támadás van fölényben és csak a pikások és az olasz bástya megjelenésével válik a védelem újra az erősebb formává. Parker, G.: The Army of Flanders and the Spanish Road 1576-1659. Cambridge, 1972. 10. és 19. o. Gilbert szerint a tüzérség fölénye miatt „a katonai egyensúly nagy mértékben eltolódott a támadás irányába.” Gilbert, F : Machiavelli, In: Makers of Modem Strategy. Ed. by M. Earle. Princeton, 1971.7. o.

38