Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PERJÉS GÉZA: A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról

ta elején, mert annak későbbi szakaszaiban mindkét szempontból a védő lesz előnyösebb helyzetben. Az, hogy a terep előnyeit teljességgel a védő élvezi, könnyen belátható. Végül is ő választja ki a védőállást, mely természetesen olyan lesz, hogy tevékenységét - tüzét és mozgását - elősegítse és az ellenségét megnehezítse.

Milyen a védelem és a támadás viszonya a stratégiában? Itt szintén számításba jön a meglépés, a terep kihasználása és a koncentrikus forma alkalmazhatósága, de ezekhez még hozzá jön a hadszíntér váraival, városaival és raktáraival, valamint a lakosság támogatása. Stratégiai meglepetést a támadó csak lerohanással érhet el, de erre lehetőség igen ritkán adódik. A terep nyújtotta előnyöket teljes egészükben a védő élvezi. A koncentricitás előnyei közül kiesik a tűz összpontosított hatása, mivel - jegyzi meg Clausewitz - nem lehet a hadszíntér egyik végéből a másikba lőni. De a nagy térség miatt a visz- szavonulási vonal elvágására sincs nagyon lehetőség. Ugyanakkor éppen a nagy távolságok miatt nagyobbakká válnak a belső vonal, tehát az excentrici- tás előnyei. A várak a bennük telepített raktárakkal és a városok egyértelműen a védelmet erősítik. Miután pedig a védelem rendszerint a saját országban megy végbe, a lakosság támogatását is a védő élvezi.

Itt még említést kell tenni arról, hogy miként alakul a koncentricitás és az excentricitás a támadásnál és a védelemnél. A védő kivár, ezért legalábbis első pillantásra úgy tűnhet, a támadó szabadon dönthet afelől, hogy átkarolja-e a védőt, vagy nem. A választásnak ez a szabadsága azonban csak a taktikában van meg, ahol rendszerint nem támaszkodhat mindkét szárny valamilyen terepakadályra. A stratégiában viszont gyakori, hogy a szárnyak semleges államokra vagy tengerekre támaszkodnak. Máskor viszont csak a koncentrikus forma alkalmazására van lehetőség, pl. amikor Oroszország és Franciaország szövetségben támad Poroszország ellen. A koncentrikus forma, miután az erők megosztásával jár, gyengébb hatóerejű. Ilyen módon a támadó szabadságát - ti. hogy átkarolóan támad avagy nem - semlegesíti az, hogy bizonyos esetekben a gyengébb hatóerejű formát kell választania.

Az átkaroló forma kétségtelen előnye, hogy a hatások közös pontra irányulnak, míg a belső vonalnál ez éppen fordítva van. Ezt ellensúlyozza az excentrikus formánál az erők együttléte és a belső, tehát a rövidebb vonalon való mozgás. Ilyen módon azonban az erők megsokszorozódnak, és ez akkora előny, hogy a koncentrikus forma csak erőfölény mellett alkalmazható. Amikor pedig a csata későbbi szakaszaiban a védelemben is helyet kap a mozgási elem, akkor a belső vonalon való mozgás döntővé válhat és inkább vezethet taktikai győzelemhez, mint az átkarolás. A stratégiai siker előfeltétele a taktikai, tehát a csatatéren aratott győzelem, azaz ahhoz, hogy az ellenség visszavonulási útját elvághassuk, - azaz a stratégiai célt elérhessük - előbb meg kell verni a csatatéren. „Röviden szólva - folytatja Clausewitz - hasonló

39