Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében
hogy ezeknek a végváriaknak a zsoldját nem a szomszédos osztrák tartományok török segélyeiből, hanem a horvát-szlavón rendek által megszavazott és a pozsonyi Magyar Kamara áltál kezelt hadiadóból (dica), valamint szükség esetén, s így többnyire, egyéb magyarországi jövedelmekből fizették. A báni végek létrejötte tehát elsősorban annak volt köszönhető, hogy az 1550-es évektől már együtt ülésező horvát-szlavón rendek e kis várövezet ellátásával és fenntartásával kívánták megőrizni már meglehetősen csekélyre olvadt befolyásokat a horvát-szlavón területek hadügyeire, valamint ezzel egyúttal legfőbb kiváltságukat, a nemesi adómentességet. S jóllehet a belső-ausztriai rendek 1580 nyarán megkísérelték, hogy a báni végházakat, sőt egyúttal magát a bánt is, saját igazgatásuk alá vonják, kísérletük a rendek ellenállása miatt nem járt sikerrel.59 A báni végek példája kiválóan szemlélteti, hogy a finanszírozás milyen fontos szerepet játszott katonai hatásköri és politikai kérdésekben is. De mindez a Drávától északra sem volt másként, hiszen az itt kiépült védelmi rendszerben megvoltak mind a horvát és szlavón végvidékek, mind a báni határzóna megfelelői. A szűk értelemben vett Magyarországon az említett négy végvidéki főkapitányság mellett az 1560-as évek második félére kialakult még három ún. kerületi főkapitányság (Kreishauptmannschaft, Kreisgeneralat), nevezetesen: a dunántúli, az ún. dunáninneni (Pozsony megyétől egészen Gömörig) és a felső-magyarországi. A kerületi generalátusok a határvédelem kiegészítő elemét jelentették, hiszen vezetőik, a kerületi főkapitányok (Kreisoberst) a hatáskörükbe tartozó országrész vármegyéinek katonai kérdéseit intézték, és az ez időre már elavult, nemesi felkelő-, megyei, városi csapatok, valamint főkapitányi kontingensük felett rendelkeztek. Az utóbbi általában néhány száz huszárból és hajdúból állt, és általában kisebb végvárakba szétosztva teljesített szolgálatot - hasonlóan a bán említett katonáihoz a Kulpa menti végeken. Mivel ezeket a katonákat kizárólag a magyar rendek által az országgyűlésen megszavazott hadiadóból (dica) fizették, a kerületi főkapitányságok - még ha elenyésző mértékben is - valójában a magyar rendek hadügyi jogkörének letéteményesei voltak.60 Ezzel magyarázható, hogy ezeket a tisztségeket csak magyar „állampolgársággal” (indigenatus) rendelkezők tölt- hették be. (A végvidéki és kerületi főkapitányságok elkülönítését ugyanakkor nagy mértékben bonyolítja, hogy a két tisztséget igen gyakran - sőt egyes területeken, például Felső-Magyarországon állandóan - azonos személy töltötte be. Mindez elsősorban attól függött, hogy az adott védelmi övezetet a bécsi hadvezetés, illetve a segélyező külföldi rendek milyen mértékben kívánták sa59 KA Wien, IHKR Akten, Vindica, 1580. Juli, Nr. 29., föl. 1-28. 60 Pátffy G.: A török elleni, i. m. 192-199. 207
