Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében
ját ellenőrzésük alá vonni, vagy megelégedtek azzal, hogy a számukra kevésbé veszélyes területeken magyarok lássák el mind a két tisztséget.) A magyarországi négy végvidéki főkapitányság fent röviden felvázolt finanszírozási gyakorlatából azonnal szembetűnik az is, hogy ezeknél a szomszédos tartományok a katonai kiadásoknak csak egy részét fedezték. Ennek az volt az oka, hogy az oszmánok számára mindvégig a Bécs elleni felvonulást biztosító Duna-menti magyar területek jelentették a főhadszínteret - miként erre az alsó-ausztriai rendek már 1546-ban felhívták Ferdinánd király figyelmét: „az ellenség Ausztriával szemben a legerősebb. ”61 Emiatt a bécsi hadvezetés is e területekre, mindenekelőtt a győri végekre összpontosította legnagyobb erőit. A Duna és a Balaton között fekvő pusztán 12 várban például az 1560-as évektől a század végéig általában mintegy 3500 katona állomásozott, akiknek zsoldja évente mintegy 200-210 000 r.f.-ot tett ki. Ezt a hatalmas ösz- szeget egyedül az alsó-ausztriai rendek nem fedezhették, noha 1546-tól rendszeresen megszavazott segélyeik fokozatosan emelkedtek (pl. 1546: 80 000, 1554: 106 000, 1566: 138 000 r.f. stb.).62 Ezt azért szeretnénk külön hangsúlyozni, mert mindez valójában azt jelentette, hogy a győri főkapitányság katonaságának létszáma számottevő mértékben e segélyek nagyságától függött. A Haditanácsnak tehát az alsó-ausztriai rendek vezetőivel együttműködve úgy kellett az egyes várakban szolgáló végváriak számát meghatároznia, hogy azok zsoldját a megszavazott adó fedezhesse. A pénzügyi viszonyok és a finanszírozás lehetőségei tehát alapvetően meghatározták a határvédelem kiépítése során hozott katonai-stratégiai döntéseket. A tekintélyes éves pénzügyi támogatás Alsó-Ausztria számára óriási megterhelést jelentett (például pusztán az 1573 tavasza és 1580 márciusa között eltelt hét esztendőben összesen 915 550 r.f. volt63), sőt a Lajtán túl több alkalommal komoly gazdasági problémákhoz vezetett.64 Mindez még annak ismeretében is igaz, ha tudjuk, hogy a korabeli adórendszer fogyatékosságai miatt a megszavazott segélyek teljességében sohasem, csak mintegy 60-70 %- ban jutottak el a végekre. Ez azonban nem volt másként a birodalmi rendek töröksegélye65 vagy a magyar rendek által kivetett hadiadó esetében sem. Ennek ellenére az osztrák rendek által ténylegesen kifizetett, évi mintegy 61 „Gegen Österreich ligt der Feindt am sterkhisten.” Az alsó-ausztriai rendek levele I. Ferdi- nándhoz, 1546. július 16., Bées, HKA Wien, Familienakten, S 12/1., fol. 102. 62 F. Perli i. m. és Pálffy G.: A császárváros védelmében i. m. passim. 63 Az alsó-ausztriai rendek elszámolása a győri főkapitányság finanszírozására 1573 és 1580 között fordított összegekről, NÖLA Sankt Pölten, Ständisches Archiv, Ständische Akten A- Vll-29., fol. 135-164. 64 Karl Gutkus: Geschichte des Landes Niederösterreich. 3. überarb. und erg. Aufl. Sankt Pölten, 1973. 192-193. 65 W. Schulze: Reich und Türkengefahr i. m. 79-80. 208
