Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

KENYERES ISTVÁN: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában

számítások az ország bevételei és hadi kiadásai tekintetében becsléseken alapulnak: Acsády Ignác I. Ferdinánd uralkodásának végére az ország összbevételét évi 440 000 magyar Ft-ra (550 000 rénes Ft3), míg Szekfíí Gyula I. Miksa és I. Rudolf idejére 590 000-600 000 magyar Ft-ra (750 000- 737 500 rénes Ft) becsülte. Szekfű szerint a hadi kiadásokra az ország bevételeinek maximum felét, kb. 300 000 magyar Ft-ot (375 000 rénes Ft) fordítottak.4

A számításokban rejlő bizonytalanság oka, hogy az ország pénzügyigazgatási szervei, a Magyar és a Szepesi Kamarák illetékessége nem terjedt ki azon magyarországi jövedelmek igazgatására, amelyek az Alsó-ausztriai Kamara kezelésében voltak, pl. pozsonyi és a dunántúli főharmincadok, alsó-magyar- országi bányák jövedelmeire. Ezek bevételeit források hiányában mindeddig csak megbecsülni lehetett.5

A védelmi költségek megállapítása kapcsán is merülhetnek fel azonban kérdések. Ez utóbbiak a különböző várjegyzékek adatain alapulnak, amelyek számba veszik a királyi Magyarországon végighúzódó várrendszer egyes várait, feltüntetve az ott állomásoztatott katonaság létszámát és zsoldösszegeit.6 Ez az összeg azonban csak azt jelzi, hogy mennyit kellett volna ténylegesen kifizetni, hiszen tudjuk, hogy a keretszámokat szinte soha nem töltötték fel teljes egészükben. Ugyanakkor állandó probléma volt a zsoldfizetéssel, rövid idő alatt óriási zsoldhátralékok halmozódtak fel és előfordult az is, hogy egy-egy vár őrsége, vagy annak egy része akár évekig nem kapta meg zsoldját. így annak ellenére, hogy a birodalmi rendek rendszeresen jelentős összegű Türkenhilfe-t (Römer Monat), illetve az osztrák örökös tartományok és a cseh-morva rendek is jelentős segélyeket szavaztak meg, tudjuk, hogy ezeket az összegeket soha sem sikerült teljes egészükben behajtani és a meghatározott célokra fordítani.7 Az állandó hi3 A korszakban használatos számítási pénzek: 1 magyar Ft = 100 magyar dénár (den), 1 rénes vagy rajnai Ft = 60 krajcár (kr), 1 rénes Ft = 80 magyar den.

4 Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei i. m. 171.; Szekfű Gy.: Magyar történet. 134.

5 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 126-131., Nagy István—F. Kiss Erzsébet. A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Bp., 1995. 5-18. Acsády /gnác: Magyarország pénzügyei, 60-66. Szűcs Jenő'. A Szepesi Kamarai Levéltár. Bp., 1990. 13., 34—36. Acsády Ignác: A pozsonyi és szepesi kamarák i. m. 31-46.

6 Pálffy Géza'. A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. In: HK, 108. (1995). 1. sz. 114-185.

7 A Türkenhilfére újabban ld. Lanzinner, Maximilian'. Friedensicherung und politische Einheit des Reiches unter Kaiser Maximilian 11. (1564-1576). Göttingen, 1993. 449-510. Az osztrák rendek által a török elleni védelemre megszavazott adókra ld.: Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története. 1528-1598. Győr, 1999. 185-192.

133