Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

gyis már felvázolta, hogy a magyar végvárak élelmezése nem zárt védett vidékről, hanem nagyrészt kiszolgáltatott területről történt, ahová a végváriak eljutottak ahová a török portyák rendszeresen betörtek és ahonnan távoli oszmán tartományok katonaságának is jutott élelem.5

A várellátás kutatásának gazdaságtörténeti, államgazdasági kérdéseire Takáts Sándor irányította a figyelmet. Takáts, akinek munkásságát Szekfű Gyula a romantikából kibontakozó realista történetírás jelentős teljesítményének ismerte el, a várkatonaság élelmezésének két nagy területét vonta be a magyar történetírás látókörébe. Egyrészt a Habsburg kormányzat központi kormányszerveit és a birodalmi gazdaságpolitikát, másrészt a várgazdálkodást, a helyi ellátást, tőzsérekkel, malmokkal, vállalkozókkal együtt. Kapitányok, földesurak, tőzsérek, polgárok, vállalkozók, parasztpolgárok serege került a történettudomány vizsgálati körébe, magyarok, németek, ausztriaiak, olaszok. Külföldi hadiszállítók, a Királyi Magyarország főurai, a Habsburg kormányzat hadseregtisztjei, főtisztviselői, akik egyaránt gazdasági érdekeltséggel vettek részt a várak élelmezésében.6 Összefoglaló munkát nem írt a várak élelmezéséről, de tanulmányaiban feltárta a gazdaság és a társadalom között a bonyolult összefüggéseket, sokat merített külföldi és hazai kortársai munkájából és vizsgálatai akár egyetértést, akár ellenvéleményt váltottak ki, ösztönzően hatottak a magyar történetírásra.

Károlyi Árpád rekonstruálta a vállalkozó főnemes Illésházy István portréját. Úgy is, mint aki nyereséges gazdálkodást vitt, a tizenötéves háború idején Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Thököly Sebestyén és más kortársával együtt részt vett a hadsereg élelmezésében, heves konkurencia harcot vívott a Habsburg kormányzat külföldi hitelezőjével és vállalkozójával, Lazarus von Henkellel. Rávilágított, Károlyi a vállalkozó a főúrak hadélelmezési tapasztalataira is.7 Illésházy már 1587-ben, mint a végvárakat felmérő bizottság egyik

5 Salamon Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. 2. kiad., 241, 238-240, 289. - Erre is érvényes a hódoltsági adóztatást feldolgozó Szakály Ferenc megállapítása: „Salamon Ferenc alapvetően helyes úton kereste a megoldást, s részleteiben is többnyire olyan széles utat nyitott az ellentmondások bozótjában, amelyen ma is biztonsággal haladhat a kutató. " Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp, 1981, 13. Az ellátatlan katonaság önkényeskedéseit hangsúlyozza: Geőcze István: Hadi élelmezés az 1664. évi hadjáratban. In: Hadtörténeti Közlemények, 1893. 728 kkl.

6 Takáts Sándor: Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I.Lipót alatt. - A dunai hajózás a XVI-XVII. században. - Marhakereskedelmünk a keleti kompánia kezében. In: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1900. A katonai élelmezés és a magyar mértékek. - A Magyar Kamara állapota 1627-1628-ban. In: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1899, 1900, 1902,. 1903. - A magyar malom. Műveltségtörténeti közlemények. II. In: Századok. 1907. - Vizsgálat Zrínyi Miklós ellen. In: Emlékezzünk eleinkről. H.n. é.n. (1929) 261-281.

7 Károlyi Árpád: Illésházy István hú'tlenségi pőre. Bp., 1983. - Károlyi Árpád (közi.): Illésházy István hűtlenség! pőrére vonatkozó okiratok. Történelmi Tár. 1882.

12