Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete - A pesszimizmus és a választás lehetősége
A végletekig vitt értelmetlenség vak determinációjától Gárdonyi már visszariadt. Ezért viaskodott oly szenvedélyesen Friedrich Nietzsche tanaival, s bár nemigen ismerte teljes mélységében és kiterjedésében a német filozófus gondolatvilágát, rá jellemző vonatkozásokra figyelt fel: hagyatékában található feljegyzéseiben Krisztust azért védelmezte Nietzsche ellenében, hogy az ő alázatossága nem szolgai vonás, hanem a szeretet alázatossága, márpedig az emberi egyenlőséget hirdető szeretet nem szolgaság. A nietzschei gondolatokból kikövetkeztetett eszményiség figyelmeztet arra, hogy Gárdonyi számára egyetlen lehetőség maradt: felül kellett vizsgálnia a kor emberének viszonylatait, az elnyomást és szabadságot, gazdagságot és szegénységet, szeretetet és szeretetlenséget, szerelmet és boldogtalanságot. Élete végéig az az egyetlen szándék vezérelte, hogy tisztázza viszonyát a világhoz, a társadalomhoz és természethez, az élethez és halálhoz, hogy az eszményeit vesztett kor ellenében a nyugtalan szemlélődés nemes emberségével teremtsen rendet és nyugalmat adó létharmóniát. A menekülés értelme is ebben keresendő: a jelenség mélyén keresni a lényeget, a magányban megteremteni az individuum belső szabadságát. 14. kép. Részlet Gárdonyi jegyzeteiből 96
