Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete - Az istenkeresés értelme

Az istenkeresés értelme Gárdonyi pesszimizmusból sarjadó istenkeresése a szintézist te­remtő értelem szenvedélyes keresését jelentette. Befogadott mindent, amiben felcsillant a kereső-kutató ember megnyugvásának lehetősége, és elvetette azt, ami diszharmóniát váltott ki. Ez a kereső-kutató szán­dék a mikrovilágtól a makrovilágig, a természet parányi rezdülésétől a világmindenségig ívelt. Helyesebb lenne talán emberkeresésről beszél­ni Gárdonyi világképével kapcsolatban, mert az istenkeresés mélyén az elvesztett és pesszimizmusba hanyatló emberi értelem visszaszerzé­sének szándéka munkált. Gárdonyi gondolatmenetét olvasmányai, feljegyzései és müvei alapján nem nehéz követni. Ezek szerint a pesszimizmus legalább any- nyira értelmetlen, mint a sivár, eszmény nélküli élet. Keresni kell tehát egy olyan embereszményt, akár egy konstruált isten-érzésben is, amely megfelel a vágyott harmóniának. Fontos, hogy nem isten-fogalmat, ha­nem isten-érzést említünk, mert Gárdonyi elutasította a dogmát, és he­lyette szubjektív alapon teremtett magának lelki eszményt. Szemléle­téből egyenesen következett az a meggyőződés, hogy az ember nem le­het csak test, puszta anyag. Az a szó, hogy „én”, azt jelenti, hogy „va­gyok”, s ez nem más, mint a testben létező lélek, vagy inkább eszmény. Az „én” a nyugalmat kereső isteniesült ember lényege, a szabadság, amely a szeretetben, a testvériségben valósulhat meg. A fizikai létezés másodlagos, a lélek (= az „én”) állandóan fejlődik, míg az ember ki nem teljesedhet végleg, amikor érezheti azt a harmóniát, amit akár is­tennek is nevezhetünk. A Gárdonyi által „megszerkesztett” istenkép tehát igen erőteljesen emberiesített és a századforduló istenkereső eszmei áramlataival érint­kezve vagy azoktól elkülönülve épült fel. A kor misztikus áramlatai elju­tottak hozzá, de azokat mindig fenntartással fogadta. Elképzeléseinek igazolását várta ezektől, de soha nem engedte sodortatni magát a külön­böző áramlatok szélsőségeivel. Jó példa erre a spiritizmus, amelyet is­mert, foglalkozott is vele, de soha nem tudott hinni benne. A kilencvenes években Tóvölgyi Titusszal, a korábban baloldali szemléletű, a párizsi kommünről írt regényéért börtönbüntetést szenvedő és élete második fe­97

Next

/
Oldalképek
Tartalom