Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897)
Gárdonyi pályakezdése a magyar századvég jellegzetes „terméke”. Az író világlátása, létszemlélete hűen tükrözi azt a dezillúziót, amely a fennálló társadalmi anakronizmus és a klasszikus polgáreszmények közötti szakadék miatt egy nemzedéket kényszerített lázadásba vagy menekülésbe. A dezillúzió mélyén egy új ember- és életformaeszmény kialakításáért folytatott küzdelemre, vívódásra ismerünk. A menekülés irányai is ezt bizonyítják: ezért fordult kezdetben az egzotikumhoz (ebből fakad a romantikus Álmodozó szerelem és a Cyprián, a győri novellák java része, de a szegedi írások többsége is), majd az egyszerühöz, a természethez (Az én falum novellái és más írásai, pl. A falu dicsérete, A falu télen, A falu lelke stb.) az emberi lélek és a természet analizálásával, erőteljes pszichologizálással. így lett e pályaszakasz alapvetően meghatározó, minden megnyilvánulást motiváló jelensége a lázadás és menekülés. E kettős irányultság individuális, belső ellentmondásairól vallanak az egyre mélyülő lételméleti gondok, melyeknek középpontjában az isteniét kérdése áll. Gárdonyi istenkeresése nem rendkívüli jelenség, inkább része annak az Európa-szerte megfigyelhető zavarnak, ami a régi teológikus világkép megrendülése és az ezt követő metafizikai hullám nyomán a századforduló értelmiségi- és müvésztudatát jellemezte. Gárdonyit ez a belső küzdelem egész pályáján végigkíséri (Az örökálom itala, „Az ember rendeltetéséről és végcéljáról”, A tűz), de a 90- es években különösen felerősödtek kétségei, amit Szabolcska Mihályhoz írt levelei és néhány ekkoriban keletkezett verse is bizonyítanak.12 Annak felismerése, hogy az ellentmondásokkal terhes társadalmi valóság csak jelensége egy rejtettebb lényegnek, íme ez az, ami Gárdonyi lázadásának és menekülésének nagy dilemmáját adta. A megoldás azonban felemás: a világ rendezetlenségéért éppen azt az Istent okolta, kinek létét is kétségbe vonta. A világ ily módon megkettőződik és titkokkal, megoldatlan kérdésekkel telik meg. Jelenség és rejtett lényeg sejtett és felismert ellentétei kényszerítették Gárdonyit új kifejezési lehetőségek keresésére, arra, hogy miközben ragaszkodott a valóság realitásához, „lelki” áttételekben keresse e valóság értelmét. 12 A leveleket közölte Szabolcska László: Gárdonyi Géza élete és költészete. Temesvár, 1925. - Lásd: Gárdonyi ekkor keletkezett verseit: A nagy világ (1894) és Levél Brassai Sámuel úrnak (1897). 19
