Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897)

tív ízlés ellen forduló, új utakat kereső kísérletek, de a pályaszakasz publicisztikájában és néhány szépírói alkotásában merész szociális lázadással is találkozunk.10 11

A Győrben szerkesztett Tanítóbarát cikkeiben szinte szociografikus alapossággal mérte fel a falusi néptanítók szegénységét, kiszolgáltatottságát. A szegedi újságokban közölt, a rangkórságban szenvedő sznob polgárságot és általában a társadalmi viszonyokat gúnyoló írásai {Egy amerikai Szegedről, A legfeketébb Afrikában, A szentek útja, Az állami emberszelídítőben, Egy botrányos iskolai értesítő stb.) a romantika és az anekdota eltorzításával váltak groteszk nevetéssé. A Magyar Hírlap parlamenti tudósítójaként összeállított panoptikuma {Parlamentünk jeles figurái) a „liberális” dualizmus sajátos kórképe. A Magyar Hírlap — Horváth Gyula lapja - radikális törekvései a ’90-es évek elején egyébként is kedveztek Gárdonyi társadalmi érdeklődésének: az újság munkatársaként figyelemmel tudta kisémi a hódmezővásárhelyi tiltakozó megmozdulásokat, illetőleg az agrárszocialista mozgalmak első megnyilvánulásait (Mécsek és csillagok, Januárius 1, A szellő meg a por, Az akolbái stb.). Publicisztikája feltűnően radikális hangot ütött meg ezekben az években, írásai helyenként már a társadalmi reformokat sürgető polgári progresszió szándékaival találkoztak.

Ez a társadalmi reformgondolkodás teszi egyénivé A lámpás című kisregényét, és ez magyarázza az Ygazság a földön című verses legenda szociális radikalizmusát. Mindkettőben, de különösképpen a legenda szatirikus hangjában nem nehéz felismerni a szabadkőműves mozgalom szeretetbe oltott társadalmi egyenlőséget követelő programját, vagy az egyre inkább terjedő kapitalizmusellenes társadalomelméletek hatását sem."

10 Gárdonyi szembenállását a hivatalos irodalommal feljegyzései is tanúsítják: „Az igazi kritikust épp úgy becsülöm, mint az igazi csillagászt, aki ott is lát, ahol én semmit sem látok. De vájjon kritikusok-e a felolvasó ülések kábító magyaráznokai? És a pajtás-emlegetők?... ” „Mik az irodalmi társaságok? A krajczárok egyesülnek, hogy elmondhassák magukról: - Tagja vagyok a forintnak’’ stb. (Az Egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeum anyagában.)

11 Lásd: Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség. Különlenyomat az Egri Múzeum 1963. évi (1.) Évkönyvéből.

18