Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Ellentézis a fundamentumban. Ida regénye

A regény „fundamentális ellentézisét”, amely - ismételten hangsúlyozzuk - valóban érzelmi konfliktus, Gárdonyi kettős társadalmi problémával készíti elő. Feltűnő, hogy milyen éles szemmel látja a magyar századforduló néhány fontos szociális ellentétét, amelyekből - mint szorító bilincsből - igyekeznek kitömi hősei.

Az első részben - ez a legrövidebb, mindössze három fejezet - a dzsentri birtok széthullását, a hozzá kötött életforma fellazulását láthatjuk. Gárdonyi adott tényként fogja fel ezt a társadalmi problémát: szemléletét nem fátyolozza el a táblabírák világát búcsúztató Jókai eszményítő romantikája, vagy éppen Vas Gereben nosztalgiája, nem is játszik el a dzsentri huncutságával a pályakezdő Mikszáth módjára, de idegen tőle Just Zsigmond kemény válságtudata, Török Gyula realista útkeresése, Kaffka Margit pasztell színeire sem bukkanunk nála, s talán legmesszebb van Krúdy álomvilágától. Balogh Csaba már nem a dzsentri-birtok elvesztése miatt szenved: ő ezen már túljutott, s ha cselekménymotívumként vissza-vissza is tér a regényében testvérének sorsa, már kifejezetten művészként keresi önmagát. A valósághoz egészséges érzékkel vonzódó Gárdonyi szikár élethelyzetként fogja fel ezt a problémát, s csak a „lelki ember” karakterjegyét szikráztatja ki belőle.

Ugyanilyen szerepet szán regényében a második rész nyolc fejezetében bemutatott társadalmi konfliktusnak is. Itt - ismét karakterizáló szándékkal - a tőkésedő, gazdagodó polgár életformájának már-már animális szintre szorított silány vegetációjával fogja körül hősnőjének vágyait. Csakhogy Ida kiszolgáltatottságát erőteljesebben motiválja: ezért ütközteti össze a zárda kisszerű világával - szinte páratlanul aktív, a korszak irodalmában csak Kaffka Margitnál megfigyelhető női magatartást villantva fel itt -, és ezért ellenpontozza szecessziós lelki finomságát Ó Péter nyerseségével. S mindezek mellett belépteti Ida életébe Bogár Ellát, aki talán önállóbb, de mindenképpen erkölcstelenebb életfelfogásával emeli ki a hősnő lelki nemességét.

E sokfajta kötődés számtalan valóságos élethelyzetből és magatartáskülönbségből fakadó „ellentézist” eredményez, amelyek feszültségükkel lelki izgalmakat, illetve érzelmi reflexiókat hullámoztatnak végig a második rész nyolc fejezetén. Ezt Gárdonyi még fokozza azzal,

153