Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Ellentézis a fundamentumban. Ida regénye
hogy a harmadik személyü narrációt az énformával váltja fel, és így a naplójegyzetekben még erőteljesebben szubjektivizálja az eredeti társadalmi problémát. Az eljárás tudatosságát igazolja az író vallomása is: „Ha nem drámai a szerkezet: minden íz vagy fejezet egy rezgésnek a története, lefolyása. Vékony fonalra fűzött extázisok sora, amelyekben a figyelmet feszítő erő csak a részletezés meg az eltolódások (Ida regénye, Boldog halál szekere s egyéb regényeim, de különösen az első személyü elbeszélések) ” - olvashatjuk a titkosírásos feljegyzések között. Ida boldogság utáni vágyódása, személyiségének körülzártsága ezzel a megoldással válik a századforduló társadalmi ellentmondásának, a tőkésedő polgári miliő erkölcstelenségének szubjektivizáit kifejezőjévé. E kettős vonalú expozíciót Gárdonyi a regény harmadik, legterjedelmesebb részében - tizennyolc fejezeten keresztül - bontakoztatja ki egyértelműen lelki analízissel. A regény itt válik igazán „vékony fonalra fűzött extázisok sorává”, amelyek a „fundamentális ellentézis” ütköztetett ellentétét hordozzák. A helyzetek és epizódok aprólékos egymásra építésével tágul ki a két főszereplő érzelemvilága. Azt a folyamatot ábrázolja az író, melynek során a már idézett egy mondatba foglalt ellentézis - „Férj, aki beleszeret feleségébe... ” - feloldódik, és a magányosan társat kereső szereplők harmonikus kapcsolatot, így értelmet, hitet találnak a világban. Gárdonyi szemléletére nagyon jellemzőnek tartjuk a harmadik rész sajátos struktúráját: az első két rész karakterizáló szándékkal exponált társadalmi problémáját mindvégig megtartja ugyan cselekménymotí- vumként, de nem ezeket ütközteti össze alapvető ellentézisként, hanem a társadalmi miliő zártságán túllépő személyiségek érzelmi egymásra találásának aprólékos rajzát adja. Itt kitágul ugyan a regénytér - hiszen a harmadik rész cselekménye főként müncheni környezetben játszódik -, de ez a térbeliség csupán a személyiségjegyek ismételt motiválásához kell. Pedig a dzsentri-polgár ellentét Mikszáth által is feldolgozott társadalmi konfliktusa a magyar századforduló és századelő egyik legfontosabb szociális problémája volt. Gárdonyi ugyan Mikszáthnál is keserűbben szemléli a polgári-tőkés életforma lehetőségeit- hiszen a Noszty család ármánykodásával szembeszegülő Tóth 154
