Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája

regény-romantikát” teremtett akkor, amikor a „modem próza és a megújuló konzervatívok” (Herczeg, Pékár) már más utakon jártak.

Gárdonyira nem vet kedvező fényt Rónay György értékelése sem.140 Szerinte „esztétikai fogyatékosságait” olvasói felmentették, pedig az erkölcsi erények és filozófiai becsvágy nem menthetik a mű esztétikai fogyatékosságait. Az esztétikum és az etikum külön terület, a jó egyoldalú idealizálása hamis. Az Az a hatalmas harmadik megoldása „bágyadt és hazug romantika”, Gárdonyi morálja „fölvizelt polgári morál”. Rónay György a Ravasz László által dicsért „gyermeteg katolicizmust” cáfolta: a katolikum vagy vállalja a dogmát, vagy nem kato- likum, Gárdonyi nem vállalta, ő nem keresztény és nem buddhista, csak fölszínét látja a dolgoknak, dilettáns romantika jellemzi. Népiessége romantikus, hamis írói fikció, stílusa ugyanilyen hamis: numero- zitása döcögős, észjárása botorkálás, nyelvezete „pszeudo-népies műnyelv”. Gárdonyi megfosztja a stílust intellektualitásától, nem realista, hanem naturalista író.

Magyar íróról aligha írtak még ennyi elmarasztaló megjegyzést, de az eset igen tanulságos. Thurzó Gábor és Rónay György lerombolták az író halála után hamisan idealizált, ájtatosított Gárdonyi-képet és helyette újból egy tévesen általánositó értékelést alakítottak ki. Gárdonyi írói világképének valóban meglévő egyenetlenségeit általánosították, illetve müfajpoétikai értékszempontok híján ezeket az egyenetlenségeket (pl. a tézis-jelleg, didaktikusság) differenciálás nélkül, az egész életműre rávetített esztétikai hiányokká minősítették. Némileg meglepő, hogy Thurzó Gábor s főleg az irodalomtörténeti jelenségek iránt talán fogékonyabb Rónay György mennyire érzéketlenek maradtak Gárdonyinak a század- forduló szellemiségéből eredő, vívódó értelemkeresésével szemben, s hogy művészetét meg sem kísérelték történetiségében szemlélni.

Gárdonyi hatalmas könyvtárának, olvasmányélményeinek és autonóm gondolkodását dokumentáló titkosnaplójának ismeretében ma már paradoxnak tűnhet, hogy Thurzó Gábor Gárdonyit éppen annak a Herczeg Ferencnek, Beniczkyné Bajza Lenkének és a „konzervatívok között megújuló” Pékár Gyulának a színvonala alá szorította, akiket Gárdonyi többször

140 Rónay György: Gárdonyi körül. Vigilia 1946-1947. II. kötet. 726-730. 110