Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

G. ETÉNYI NÓRA: Magyarországi ostromhírek az európai sajtóban (1663-1664)

szemben a védők hősiességük ellenére, kis számuk és jelentős veszteségük miatt nem tudtak tovább ellenállni, s mivel a Souches által vezetett császári seregek nem érkeztek meg, így a védőknek megegyezéssel fel kellett adniuk a várat, melyből augusztus 27-én vonultak ki Debrecen felé. A szöveg nem tért ki a képen látható kanizsai tűzvészre, amely 1660 június utolsó napjaiban talán villámcsapás következtében tört ki.2 Ám e képes közlés utalt arra a már ismert és fontos összefüggésre is, hogy a török kézen lévő kanizsai várban hatalmas tűzvész pusztított, így a vár ostromolhatóvá vált, lehetővé téve, hogy megtámadásával a körülzárt Várad alól elvonják a törökök erejét.

A török elleni háborút a keresztény Európában kezdetektől nagy érdeklődés kísérte, sőt a törökkel kapcsolatos hírek iránti széleskörű társadalmi igény maga is hatott az információs hálózat a nyilvánosság és a propaganda fejlődésére.3 A magyar vonatkozású eseményeket azért kísérte élénk figyelem, mert a török elleni harc egyik fontos európai színtereként tartották számon Magyar- országot.4 Már az újságkiadás kezdetén rengeteg, néhány levél terjedelmű nyomtatvány jelent meg a törökök előrenyomulásáról, jelentős magyar végvárak elvesztéséről, például Esztergom, Temesvár elestéről, Szigetvár és Gyula védőinek küzdelméről. A 15 éves háború sikereinek és kudarcainak hírét röplapok, nyomtatott hírlevelek, rövidebb-hosszabb összefoglalások terjesztették szerte Európában. A 17. századra lezajlott információs forradalom azonban átrendezte a korabeli sajtópiacot. A közlekedésben, hírtovábbításban, nyomda- technikában, valamint államelméleti, politikai és szakrális gondolkodásban végbement átalakulás következtében a koraújkorban az információhoz való viszony is megváltozott: az információ iránti igény széleskörűvé és minden2 Az 1660-as kanizsai tűzvészről: Rónai Horváth Jenő: Zrínyi a költő mint hadvezér HK 1891. 96. Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664) IV. Bp. 1900. 86-87. Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Budapest, 1965. 109-111. V. Molnár László: Kanizsa vára. Budapest 1987. 118-119. Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia I. Szerk.: Béli József-Rózsa Miklós-Rózsá- né Lendvai Anna. Nagykanizsa 1994. 371.

3 Winfried Schulze: Reich und Türkengefahr im späten 16. Jahrhundert. Studien zu den politischen und gesellschaftlichen Auswirkungen einer äusseren Bedrohung. München 1978. 24-25. Goellner, Carl: Turcica. Die europäischen Türkendrucke des 16. Jahrhunderts 2. Bde. (Bibliotheca bibliographica Aureliana 23. Bukarest-Baden-Baden 1968.)

4 Győri János: A kereszténység védőbástyája. Magyarország képe a 16. századi francia irodalomban. Budapest, 1933. Benda Kálmán: A keresztény közösség, Magyarország és a török hatalom a 16. században. In: Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. Szerk.: Károlyi Árpád, Angyal Dávid és Miskolczy Gyula. VI. évf. Bp., 1936. 3-31. Uő.: A törökkor német újságirodalma. A 16-17. századi német hírlapok magyar vonatkozásainak forráskritikájához. Bp., 1942. Horváth Magda: A török veszedelem a német közvéleményben. Bp., 1937. Polgár Vilmos: Magyarország és a magyarok a 17. századi olasz közvéleményben. Pannonhalma, 1942.

84