Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon
Zsigmond, illetve a török ellen a királyi főhadparancsnokok (Hans Katzianer, Leonhard Freiherr von Vels, Wilhelm Freiherr von Roggendorf, Niklas Graf zu Salm, majd Lazarus von Schwendi) által vezetett expedíciók alkalmával felállított vonalak egy részét azonban a békésebb időszakok beköszöntével sem szüntették meg, hanem a bécsi központi és a pozsonyi magyar kormány- szervek, illetve a helyi pénzügyi adminisztráció és a határvidéki katonai tisztségviselők közötti állandó és nélkülözhetetlen kapcsolattartás érdekében továbbra is fenntartották. Az új postaszervezet korai története olyannyira összefüggött a hadügy fejlődésével, hogy a horvát-szlavón végeken, a Dunántúlon, de az Erdély felőli felső-magyarországi területeken is az 1560-as évekig a „királyi” posták költségeit gyakran a hadi kiadások között (a különféle Kriegs- .vtóaí-okban) tartották számon,86 illetve a tábori hadifizetőmesteri hivatalból (.Feldkriegszahlamt) finanszírozták. Mindez természetszerűleg azt eredményezte, hogy a hadügy központi irányításához hasonlóan a magyarországi postaügy vezetése is idegenek, mindenekelőtt a Paar és a Taxis család tagjainak, illetve megbízottaiknak a kezébe került. Mindez nyilvánvalóan sértette a magyarországi tisztségek idegenekkel való betöltése ellen mindannyiszor fellépő magyar rendek érdekeit, hiszen például az egyik legfontosabb postamesteri tisztség, a pozsonyi szinte „öröklődött” a Paar családban, miközben annak kiadásait a királyi Magyarország jövedelmeiből a Magyar Kamara fizette. Ráadásul a 16. században a Bécsben székelő udvari főpostamestereknek és a Haditanácsnak a magyarországi postákra gyakorolt befolyása még igen meghatározó volt. A magyar rendeknek végül az 1622 nyarán tartott soproni országgyűlésen sikerült több mint fél évszázados, kevés eredményt hozó küzdelem után a postaügy kérdésében (is) előrelépniük. A központi hivatalokkal szemben ugyanis korábbi pozícióik javítására kiválóan használták ki azokat a lehetőségeket, amelyeket Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratai és mindenekelőtt fegyvereinek közelsége teremtett meg számukra azáltal, hogy az udvar Bécs és az osztrák örökös tartományok veszélybe kerültével hajlandóságot mutatott különféle engedményekre. Noha az idegeneknek a magyarországi hivatalokból és tisztségekből való kizárásáról szóló 24. törvénycikkhez hasonló dekrétu86 1547 — Dunántúl: Niederösterreichisches Landesarchiv, Sanktpölten. Ständisches Archiv, Ständische Akten A-VII-8. fol. 5-6.; 1549 — Magyarország általában: MOL E 136 MKA Diversae instructiones Köt. 1. fol. 9-13. Vö. Thallóczy Lajos'. A magyar hadi költségek 1549-ben. In: Századok 11. (1877) 169-173. és I-s. [Illésy János]: A mezei és várbeli katonaság eltartásának költségei Magyarországon 1549-ben. In: Hadtörténelmi Közlemények 10. (1897) 115-119.; 1552 — Magyarország és Erdély: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. B. fol. 142-145.; 1555 és 1573 — vend végek: StLA Militaria Schuber 1555/1. 1555. März l.-Apr. 29., ill. ÖStA KA AFA 1573/6/1. Vö. még már néhány Mohács előtti adatra is: Heschl, G.: Die Post in Innnerösterreich i. m. 75-84. 57
