Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

A határ menti hírszerzés területén ugyanakkor - az eddig előkerült adatok alapján - az esztergomi érsek javaslatai nem találtak meghallgatásra. Miként a védelmi rendszer fejlődésének, a hírszerzésnek sem kedvezett az 1568 után beköszöntő, túlságosan hosszú békeidőszak, hiszen elsősorban anyagi okokból - annak lezüllésével párhuzamosan - a kémkedésre is egyre kevesebb jutott. A középkorban kialakult és a hódoltság megszületésével tovább erősödő régi módszerek megreformálása pedig túlzottan nagy feladatnak mutatkozott, és ha egyáltalán elhatározták Bécsben keresztülvitelét - amiről ez ideig nem tudunk -, az bizonyára igen nagy nehézségekbe ütközhetett a végvári kapitányok részéről, főként anyagi érdekeltségük miatt. Továbbá reálisan értékelve a korabeli viszonyokat, a határvidéki hírszerzés még ilyen kezdetlegesebb, ugyanakkor jelentősen olcsóbb formájában is, nagyjából megfelelt a békeidőszak szükségleteinek. Verancsics érsek előrelátó elképzelései és javaslatai ezért ekkor (még) nem kerülhettek megvalósításra.

Pedig a végek menti kémkedésnek a korábbiakhoz képest történő korszerűsítését valóban csak rendszeresen fizetett, a török végvárakban szolgálatot teljesítő állandó kémek jelenthették volna. Ezt azután a tizenötéves háború alatt újra, meg újra felismerni kényszerültek Bécsben. Az 1590-es évek végén ugyanis a neves Zacharias Geizkofler birodalmi fillérmester többször sürgette ilyen személyek alkalmazását,77 1602 tavaszán pedig Mátyás főherceg rendelte el Thurzó György bányavidéki főkapitánynak, hogy a továbbiakban már ne megbízhatatlan hódoltsági parasztokkal kémkedjen, hanem Budán, Szigetváron, Nándorfehérváron, sőt Szófiában és egyéb fontosnak ítélt oszmán birodalmi helyeken állandó kémeket fogadjon fel.78 A hosszú háború idején ilyen jellegű informátor-hálózat újonnani kiépítéséről mégsem tudunk. A reformokra azonban valamilyen formában előbb vagy utóbb mindenképpen szükség volt. Mindez végül az 1620-as évektől - részben legalábbis - az oszmán birodalom és a határ menti területek legfontosabb igazgatási központjaiban és váraiban (Isztambul, Szófia, Belgrád, Buda stb.) írásbeli szerződéssel beszervezett, rendszeres fizetésen tartott, iskolázott titkos levelezők (Geheimkorrespondent) intézményének felállításával valósult meg.79

77 Müller, Johannes: Der Anteil der schwäbischen Kreistruppen an dem Türkenkrieg Kaiser Rudolfs II. von 1595 bis 1597. In: Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben und Neuburg 28. (1901) 256.: No. X. (1596. január 11.) és 229.: No. IX. (1598. január)

78 „Quapropter tibi hisce benigne mandamus, utfîdedignos homines et certos exploratores, non autem colonos tributarios confiniis vicinos et propinquiores, sed in Buda, Siget, Nandoralba, Sophia et aliis remotis in lot is Turcicis clancularie conducere et constituere studeas et ad Turcicos fines ad explorandum hostium consilia et inquirendos et perscrutandos conatus eorum expédias. " MOL E 196 MKA Archívum familiae Thurzó Fase. 24. No. 5. (1602. március 1.)

79 Lásd minderre Hiller István e kötetbeli tanulmányát.

54