Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

lenteni, sub gravi poena.”60 Ugyanakkor a hódoltsági magyar és szerb kereskedők bécsi és ausztriai mozgását már az 1540-es évektől erőteljesen korlátozták, sőt utóbb a rácokat nemcsak a császárvárosból, de a királyi Magyarország területéről is kitiltották.61 Egy 1656-ban kelt jelentés szerint pedig a Rábaköz területén ekkor már régi, bevett szokásnak számított, hogy az elfogott török katonák és „nyelvek” szemét a keresztény országrészbe lépve gondosan bekötötték.62 A bécsi katonai vezetés, a császárváros tanácsa és a királysági területek lakossága tehát viszonylag hamar felismerte a kereskedőknek álcázott rác kémekben és az elsősorban gyújtogatással megbízott török alattvalókban rejlő veszélyt. Az oszmánok által fizetett olyan keresztény kémek, többnyire szintén renegátok, munkálkodásának azonban ők sem tudtak gátat vetni, mint akiről Hamza székesfehérvári bég például 1561-ben az alábbi szavakkal nyilatkozott: „Énnékem hat esztendeje, hogy Bécsben lakik kémem, kinek felesége, gyermeke vagyon ott, ki ha akarja, misét mond, ha akarja, deák, ha akarja, német, ha akarja, magyar, ha akarja, jó kapás, ha akarja, katona, ha akarja, sántái, ha akarja, ilyen ép lábon jár, mint te és minden nyelven jól tud. ”63

Bár a hírszerzés feltételei a török-magyar határ mentén a hódoltság kialakulásával inkább a keresztény félnek kedveztek, Verancsics érsek mégsem volt ezzel teljességgel elégedett. Úgy vélte ugyanis, hogy a végeken biztos hírekre - egyedül talán a pasák íródeákjainak információit leszámítva - sem a hódoltsági bíráktól, sem a keresztény raboktól, sem a pribékektől, nem számíthattak a végvárak kapitányai. Egyrészt mert mindezen csoportok tagjai az információkat pusztán „ exforo et ex vulgo ” szerezték be; majd azokat pusztán továbbították, és nem értékelték, erre ugyanis nem volt meg sem tudásuk, sem tapasztalatuk, hiszen mindannyian főként az egyszerű köznépből szár60 MOL P 71 Családi levéltárak, Csáky család levéltára, Központi levéltár Fasc. 172. No. 3.: 21. cikkely. (1632. június 8., Kassa) 1632 májusában II. Ferdinánd parancsára hallerkői Haller Györgyöt iktatták be a szatmári főkapitányi tisztségbe: MOL E 200 MKA Acta div. fám. Tétel 17/b. föl. 155-156., MOL E 211 MKA Lymbus Series I. Fasc. 8-9. föl. 611-612. és MOL P 707 Családi levéltárak, Zichy család levéltára Fasc. 286. (459. es.) föl. 303.

61 Gecsényi L: Az Edlasperg-ügy i. m. 283-285. és Szakály Ferenc. Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). (Adatok a 16. századi kereskedelemszervezet kérdéséhez) In: Tanulmányok Csongrádi megye történetéből 16. (1990) 129-139.

62 „Török rab ezen Rábaközön állal ne vitessek. Ha katonák hoznak az szemek be kötessek, szokás szerint. ” ( 1656. december 5.) Gecsényi Lajos: Elképzelések a Rábaköz önvédelmének megszervezésére a XVII. század közepén. In: Soproni Szemle 1991/4. 347.

63 Takáts S.: A kalauzok és a kémek i. m. 170. Vö. egy szintén magyar származású és a bányavidéki végeken működő török kém hasonlóan kiváló tevékenységével 1554-ből: Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. III. köt. Első portai követség 1553-1554. Pest, 1858. 381.: No. CXXVII. (MHH II. Scriptores IV.)

50