Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon
maztak.64 Másrészt pedig azért, mert - ugyan általában kényszerből és félelemből, de - hol az egyik, hol a másik félnek „dolgoztak”, ami szükségszerűen azt eredményezte, hogy híreik gyakorta használhatatlanok voltak.65 Ráadásul a határvidéken a szultáni udvarral ellentétben valóban korlátozottabbak voltak a lehetőségek a tekintetben, hogy gyakran még a nagyobb ellenséges betörések kifürkészésére sem volt alkalom, elsősorban azért sem, mert a török végvárakban „fizetett”, a kémkedést mintegy rendes foglalkozásként űző hírszerzők alig álltak rendelkezésre. Verancsics ez esetben is saját keserű tapasztalataira hivatkozott, midőn kifejtette, hogy amikor Oláhújvárra érkezett, az ottani végváriaknak pusztán egyetlen fizetett kéme volt,66 az is a közeli Esztergomban, sőt összességében alig volt a királyi magyarországiaknak három-négy igazán használható, rendes hírszerzőjük a török végeken.67 Az érsek a határ menti kémkedés rendszerében és hatékonyságában tapasztalt problémákat elsősorban annak finanszírozásával hozta összefüggésbe. A hírszerzők félfogadását és a különféle kamaráktól68 kapott pénzösszegekből történő fizetését az új végvárrendszer kialakulásával a végházak kapitányai és a végvidékek generálisai kapták feladatul. Nevezetesen oly 64 „Primum quod hősies propinquissime nobis oppositi nosque omnibus fenne diebus pre- mentes excursionibus, cautissime agunl omnia subitaneisque polius utentes eruptionibus quam meditatis. Atque ita exploratontm nostrorum officiis omnem adimunt recte explorandi facultatem. Et si quid etiam percipiunt, ea ex foro et ex vulgo sumunt. Nec ea etiam iudicio referunt, de causis et de temporibus motuum eorum scientes loqui, quia sunt homines rudes et ex circumforaneo populo. " 65 „ Quicquid autem habemus aliunde, rustici nostri sunt. Séd nec ii satis certi et idonei, quia utrobique hoc est et nobis, et Turcis vendentes suam operám eodem studio atque officio ti- moris causa, ne et ab his, et ab illis male habeantur, firma fides eis non potest adhiberi, quia quaecunque afferunt, sumunt ex trivio. ” 66 Pedig Vratkowith másként Rácz Pál 1574. évi kapitányi utasítása előírta megfelelő kémek tartását és a szerzett információk azonnali Bécsbe továbbítását. Oborni Terét. Várkapitányi és officiálisi utasítások a 16. századi Érsekújvárból. In: Unger Mátyás Emlékkönyv. Emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére, és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Szerk.: E. Kovács Péter Kalmár János V. Molnár László. Bp., 1991. 103. 67 „Haec nostra confinia vix omnia trés aut quattuor huiusmodi exploratores Budáé, Strigonii et in aliis Turcicis stationibus, nobis vicinis obtinent. Reperique, quum hue veni, quod nec Wywarium habet plures unó, qui Strigonium incolit. Visit tarnen interdum etiam Budám. Quum alioqui vei nos ipsi plures habere deberemus, si rite officio nostro vellemus fungi. ” 68 A hírszerzés finanszírozása nagyjából megfelelt a végvári katonaság zsoldja kapcsán kialakult fizetési rendszernek. Eszerint a horvát-szlavón végeken a belső-ausztriai rendek, a szigetvári, majd kanizsai végvidéken a Magyar Kamara, a győri főkapitányságban az alsóausztriai rendek és olykor szintén a Magyar Kamara, a bányavidéki főkapitányságban szintén főként az utóbb említett kormányszerv, végül Felső-Magyarországon a Szepesi Kamara fizette a kémeket. 51
