Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon
jelentőségű hírrel volt dolguk, azt saját véleményük mellett kötelesek voltak a budai királyi udvarba küldeni,14 vagy ott maguk referálni, ahol azután a királyi tanácsban ( consilium regium/regis)15 az ország bárói a különféle helyekről és különböző utakon befutó információkat megvitatták, majd meghozták a megfelelőnek ítélt döntéseket. A Mohácsot megelőző esztendőkből fennmaradt már nagyobb számú adat alapján Kubinyi András és Perjés Géza egyaránt úgy véli, a magyar kémhálózat erre az időre már elég jól működött.16 Ugyanakkor a hírek és álhírek értékének mérlegelése a királyi tanácsban gyakorta nem volt megfelelő, ami több esetben nem csekély mértékben járult hozzá a magyar hadvezetés csődjéhez. Mindez elsősorban azzal állt összefüggésben, hogy a királyi tanács igen vegyes összetételű döntéshozó szerv volt, amelynek tagjai között számos olyan politikus bárót is találunk, aki a hadviselésben és a katonai jellegű döntések meghozatalában teljességgel járatlan volt. A királyi tanácsban vagy a végvárakban hasznosított hírek szerzőinek fizetését - miként arról ugyancsak II. Lajos király számadásainak néhány bejegyzése tanúskodik17 - részben a kincstartó által erre kiutalt összegekből, részben viszont bizonyosan a várbirtokok bevételeiből és egyéb helyben kiutalt jövedelmekből finanszírozták. Miután ebben az időben Magyarország még saját határain védelmezte magát, a kémek többsége a szomszédos ütközőállamok lakói, elsősorban a szerbek és a bosnyákok közül került ki. Nem véletlenül hangsúlyozták ezen középkori tapasztalatok alapján a magyar tanácsosok még 1560-ban is, hogy „Magyarországon kémkedésre a rácnál alkalmasabb népet nem ismerünk. ”18 Valószínű, hogy a magyar uralkodók keletre irányuló, ekkor még alkalmi diplomáciai akciói során is ezek az ellenség nyelvét és szokásait már kitanult szerbek szolgáltatták a legbecsesebb titkos be14 Lásd ugyanerre szintén II. Lajos számadáskönyvének adatait, miszerint Tömöri Pál kalocsai érsek, az alsó részek főkapitánya péterváradi székhelyéről küldözgette a kémek által szerzett híreket Budára. Uo. 198-199. 15 Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. In: Századok 122/1-2. (1988) 147-215. 16 Kubinyi András: A Szávaszentdemeter-Nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előzményéhez. In: Hadtörténelmi Közlemények 25/2. (1978) 210. és Perjés Géza: Mohács i. m. 321-322. 17 1525. febr. 25.: „Eodem die Magnifico domino Joanni Thahy Bano Regni Groacie ad con- seruacionem exploratorum dati sunt in auro floreni centum. ” Fraknói Vilmos: II. Lajos király számadási könyve. 1525. január 12—július 16. In: Magyar Történelmi Tár 22. (1877) 89. Vö. még Uo. 64., 71., 84., 90-91., 95. stb. és 1526: Engel, J. Ch.\ Monumenta Ungrica i. m. passim. 18 „In Hungária ad hasce explorationes magis idoneam, quam Rascianam gentem, scimus nullám. ” Takáts S. : A kalauzok és a kémek i. m. 173. Vö. még Erdélyi Gy. : A magyar hírszerzőszolgálat i. m. 34—35. 39
