Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

számolókat. De tudunk arról is, hogy egy-egy főkémet ideiglenes jelleggel már Mohács előtt is tartottak Magyarország királyai, sőt az 1520-as években már Szapolyai János erdélyi vajda is, a szultán konstantinápolyi udvarában19 - miként II. Mehmednek is Budáról szolgált írásbeli tudósításokkal 1487-ben a szerb Vük Kulucsegovics.20 A Mohács előtti esztendőkben ugyanakkor már arra is van egynéhány adat, hogy a magyar uralkodónak a törökkel vazallusi viszonyban álló, de magyarbarát moldvai és havasalföldi vajdák is küldtek bizalmas információkat.21

Nándorfehérvár 1521. évi eleste után azonban a horvát-szlavón végeken - a védelmi rendszerben megfigyelhető újítások következtében - a kémkedés területén is történt egy jelentős változás. Miután ugyanis II. Lajos kérésére sógora, Ferdinánd osztrák főherceg ettől az időtől kezdve a rendjei által fizetett mezei csapatokkal már részt vállalt e területek határvédelmében,22 azok tartományaik megoltalmazása érdekében Horvátországban főleg az Una folyó vidékén, illetve a tengermelléki területeken megkezdték a törökök szándékait felderítő saját kémhálózatuk és a portyákat szemmel tartó őrszolgálatuk, a későbbi időből jól ismert Skartok rendszerének kiépítését, illetve lovas és gyalogos őrszemek (Skartleute) alkalmazását.23 Ugyanakkor maga a főherceg a szultán készülődéséről Raguzán keresztül kapott híreit gyakran megosztotta a magyar király katonai-politikai döntéshozóival.24

A diplomáciai hírszerzés fejlődése és jelentősége (Verancsics Antal esztergomi érsek 1570. évi javaslatának tanulságai)

1526 és az elkövetkező évtizedek újabb és újabb alapvető változások számára nyitottak utat a hírszerzés területén is. A lényegesebbek azonban nem a

19 Kubinyi A.\ A Szávaszentdemeter-Nagyolaszi győzelem i. m. 208-210.

20 Hazai György: A Topkapu Szeráj Múzeum levéltárának magyar vonatkozású török iratai. In: Levéltári Közlemények 26. (1955) 292-293.: No. 9.

21 „Eodem die [ti. 1525. február 24-én] Joanni Zalanczy nuncio domini Radwl wayde Transalpiniensi [sic!], qui venerat ad Regiam Maiestatem cum certis nouitatibus ex parte Thurcorum ... “ Fraknói V: II. Lajos király számadási könyve i. m. 87. Vö. Uo. 93. és „Eodem d. [ti. die — 1526. június 11-én] Johanni Chwrzo, nuncio Sped, et Mag. Domini Waywodae Moldaviensis, qui venerat ad R. Mtem cum certis novitatibus ex parte Thurcorum ... “ Engel, J. Ch.: Monumenta Ungrica i. m. 206-207.

22 Pálffy G.: A török elleni védelmi rendszer i. m. 172-173.

23 Thallóczy Lajos-Hodinka Antal: Magyarország melléktartományainak oklevéltára (Codex diplomaticus partium regno Hungáriáé adnexarum) I. köt. A horvát véghelyek oklevéltára. I. köt. 1490-1527. Bp„ 1903. 290-293.: No. CLXXXV. (1524. ápr.), 357-359.: No. CCXXXI- II. (1524. jún.) és 480-484.: No. CCCXXVI. (1525. szept.) (Monumenta Hungáriáé Histo- rica, Magyar történelmi emlékek [MHH] I.: Diplomataria XXXI.)

24 Perjés G.: Mohács i. m. 321.

40