Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KEREKES DÓRA: Adalékok az 1545. évi fegyverszünet megkötésének körülményeihez
nem volt szokásos, hogy az újonnan érkezett követ teljhatalmat kapjon, mégsem tartom jó magyarázatnak arra, hogy Montluc és d’Aramon miért képviseltek két ennyire különböző irányzatot. Két kijelentés okozott nekem fejtörést. Az egyik az volt, amit fentebb már idéztem, hogy Montluc titkos tárgyalásokat folytatott a bailo-val, akárcsak d’Aramon és de la Vigne24. A másik, hogy Veltwyck, miután sokat ír arról, hogy Montluc s d’Aramon mennyit veszekednek egymással, hozzáfűzi a következőket: „Monsr de Montluc a saját részéről vissza akarta szerezni dicsőségét, s mindent megtett, hogy ne tűnjön úgy, mintha a dolgot előre elrendezték volna az asztalnál, s Harmont ugyanezt alkalmazta a másik oldalon,....”25 A kérdés megoldását, ti. hogy d’Aramon valóban csak személyes okokból helyezkedett szembe Montluc-kel, vagy ahogy Veltwyck megfogalmazza: „...mintha a dolgot előre elrendezték volna az asztalnál...”26 , nem könnyű megadni. Biztosnak merem mondani, hogy a dolgok alakulásában d’Aramon személyes ambíciói jelentős mértékben számítottak, de talán valami egyéb is meghúzódott emögött. Esetleg az, hogy Montluc - a velenceiekkel való titkos tárgyalásainak kivételével - a császár érdekeit képviselte, mivel - Veltwyck megfogalmazása szerint - ezt kapta instrukciójában feladatul. D’Aramon azonban a politikai viszonyok alakulásának figyelembe vételével próbált a helyzethez igazodni, ami - az orléans-i herceg halálával - igencsak megváltozott, de cselekedete a mondott kor diplomáciai gyakorlatában természetes volt. Hiszen a hírek ilyen távolságra - Franciaország és az Oszmán Birodalom - igen lassan, Pierre Sardella nyomán, átlagosan 46 nap alatt jutottak el, így a követ kénytelen volt sokszor saját maga dönteni politikai kérdésekben27. Ez ugyan egy lehetőség. Bár úgy gondolom, hogy érdemes lenne figyelmet szentelni ennek a hirtelen változásnak, amely a Portán a francia képviselők magatartásában és tárgyalásaik tartalmában bekövetkezik. Miért írja Veltwyck, hogy „A franciák kezdetben nagyon igyekeztek hogy betartsák ígéretüket, hogy segédkeznek a békekötésben, majd azonnal váltottak, amikor látták, hogy a török meg akar állapodni...”28? Valóban a törökök szándéka befolyásolta ólcet? Úgy gondolom nem. Véleményem szerint az, hogy a franciák a tárgyalások folyamán hirtelen megváltoztatják álláspontjukat, a fiatal orléans-i herceg halálával magyarázható. Veltwyck november 10-i jelentésében beszámol arról, hogy a franciák nagy gondossággal igyekeznek eltitkolni a herceg halálát29. S ugyanekkor hozzáteszi, hogy „...az első híreket október 24 ld. 12. 25 Charriere, i. m., I. 594. 26 ld. 18. 27 Pierre Sardella: Nouvelles et spéculations a Venise, Paris, 1948. 28 Austro-Turcica, 95. 29 Charriere, i. m., I. 591. 263
