Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KEREKES DÓRA: Adalékok az 1545. évi fegyverszünet megkötésének körülményeihez

hó hatodikén kaptuk...”30 Kitől kaphatta vajon Veltwyck a híreket? Feltételezésem szerint Raguzából, Marin Zamagna tudósította. Zamagna 1532/33 óta állt V. Károly szolgálatában, s amikor Veltwyck, annak titkára Giusto de Argento és Montluc, az utóbbi betegsége miatt hosszabb időt töltöttek Raguzában, a császári követ igen jó viszonyt alakított ki Zamganával. S nem véletlenül írja levelében V. Károlynak, hogy Zamagnára szükség van, levantei kapcsolatai miatt, „főleg arra az esetre, ha a franciák nem tartják be a fegyverszünetet”31. S a franciák nem tartották be. Az okokról találóan állapította meg Charriere, hogy „Az a politikai változás, amelyet a fiatal orléans-i herceg halála miatt következett be, időszerűtlenné tette ennek a fegyverszünetnek a következményeit, ami akadállyá vált a király [I. Ferenc-K.D.] számára;...”32. Ezért sürgősen üzenetet küld követeinek, hogy tegyenek meg mindent, hogy az oszmánok és V. Károly között ne jöjjön létre a fegyverszünet33, s Montluc és d’Aramon ennek tudatában folytatják a tárgyalásokat. Azonban mindketten túlságosan jó diplomaták ahhoz, hogy azt a változást bárki előtt felfedjék. Veltwyck viszont hamarosan érzékeli a finom differenciát, s ezért tűnik úgy számára, „...mintha a dolgot előre elrendezték volna az asztalnál...”34

Azt hiszem jó példa ez arra, hogy mennyire szervezett és hatékony volt I. Ferenc híradási szervezete Isztambul irányába, d’Aramon és Montluc kb. 14-20 nappal a herceg halála után már tudták a hírt, amit a XVI. század közepén gyors híradásnak nevezhetünk, mivel a minimális eljutási idő is 22 nap volt35. Valamint arra is, hogy mit jelent Raguza az európai hatalmak, ebben az esetben a spanyolok számára. Raguza, mint hírközpont mindkét irányba, tehát a keresztény világ és az Oszmán Birodalom felé egyaránt kereskedett információkkal36. Ezt sokszor a kis tanács koordinálja, bár néha tudomása sincs

30 Charriere, i. m., I. 591.

31 Zontar, J.: Obvescevalna sluzba in diplomacija avstrijskih Habburganov v boju proti Turkom v 16. stoletju (Der Kundschafterdienst und die Diplomatie der österreichischen Habsburger in Kampf gegen die Türken im 16. Jahrhundert), Ljubljana, 1973., 210.; Lanz, K.: Corres- pondenz des Kaisers Karl V., 3 Bde. Leipzig, 1844-1846., II. 445., 453., 459.

32 Charriere, i. m., L, 595.

33 Rouillard, i. m., 122.

34 ld. 18.

35 Braudel, i. m., II., 403.

36 A témához bővebben lásd: N. Biegman: The Turco-Ragusan Relationship according to the Firmans of Murad II (1575-1595) extant in the State Archives in Dubrovnik, The Hague and Paris, 1967.; Z. Zlatar: Between the Double Eagle and the Crescent. The Republic of Dubrovnik and the Origins of the Eastern Question., New York, 1992., N. Biegman: Ragusan Spying for the Ottoman Empire, In: Belletin 106 (1963) 237-249.; Djucsev, /.: Lettres d’information de la République de Raguse (XVIIe siecle), Szófia, 1937.; Bartl, P.: Der Westbalkan zwischen spanischer Monarchie und osmanischem Reich, Wiebaden, 1974.; Krekic, B.: Dubrovnik (Raguse) et le Levante au Moyen Age, Paris, 1961.

264