Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KEREKES DÓRA: Adalékok az 1545. évi fegyverszünet megkötésének körülményeihez
szik azonban a portai tolmács, Junus bég is18. Az oszmánok és V. Károly részéről fontos lenne a megállapodás, Velence és a franciák véleménye ettől eltérő. A velenceiek ekkor békében és szövetségben vannak a Portával, amit V. Károly terveiért sem akarnak veszélyeztetni. „Ami a velenceieket illeti, mindig azt válaszoltam, hogy a császár a keresztény oldalon akarja őket tudni, és nem gondolja, hogy a velencei követ ebben tisztességesen ellent tudna neki mondani”19. Mégis a bailo szállása lesz a francia-velencei titkos tárgyalások központját. „Nagyon jól tudom - írja Veltwyck - hogy Montluc mást is közölt a mondott követtel [a velencei bailo], akit nagyon sokszor meglátogat, többször, mint ahogy megegyeztek, s akiről úgy tűnik, hogy ugyanannyira jó török, mint velencei. S mindezt észrevettem de la Vigne, Haramont és a többiek részéről is”20. A tárgyalások elég nehézkesen folynak21, mivel mindegyik fél várakozó álláspontra helyezkedik. Az oszmánok nem tudnak dönteni, hogy hogyan folytassanak olyan politikát, amellyel nem veszítik el presztízsüket a nyugat irányába, de nem követik el azt a hibát sem, hogy időhúzással végzetes előnyhöz juttassák a perzsa sahot. Veltwyck arra vár, hogy pontosabb képet kapjon a francia szándékokról. A velenceiek hintapolitikát folytatnak, szokásaikhoz híven22, az oszmánok és V. Károly között. S a franciák? A szakirodalom23, a franciák szerepét úgy állítja be, hogy Montluc híven követte I. Ferenc kérését, hogy segítse elő V. Károly fegyverszünetének a megkötését, míg d’Aramon, csupán személyes ambícióinak kielégítésére, hátráltatta a tárgyalásokat. Bár a 16-17. század diplomáciai tárgyalásai során 18 Austro-Turcica 1541-1552. Diplomatische Akten des habsburgischen Gesandtschaftsverkehrs mit der Hohen Pforte im Zeitalter Süleymans des Prächtigen. Hrsg.: Edgar Hösch u. Karl Nehring, München, 1995., 87-96. Itt szeretném hozzátenni, hogy Matuz József szerint az említett Yunis 1541. április 27-én meghalt, szerinte ekkor már Ibrahim volt az első, vagy vezető portai tolmács, de a másod és harmad tolmácsok köréből sem ismerünk Yunis, Junus vagy Janus nevezetűt. Matuz, J.: Die Pfortendolmetscher zur Herrschaftszeit Süleymans des Prächtigen. In: Südost-Forschungen 34 (1975) 42. Azonban ez a feltételezés nem lehet igaz, hiszen a később konstantinápolyi rezidenssé váló Johann Maria Malvezzi még 1549-ben is mind az egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb embert említi a Portán az „agg Jonus bey”-t. Austro-Turcica, 333—42, 346 stb.; Yunis egészen 1551 júliusáig viseli ezt a tisztséget. Malvezzi 1551 július 21-én kelt leveléből tudjuk, hogy Yunis helyre Ibrahimot nevezték ki portai főtolmácsnak. Austro-Turcica, 612. 19 Austro-Turcica, 92. 20 Austro-Turcica, 92. 21 Austro-Turcica, 92. 22 Benda Kálmán: La diplomatie de Venise et de la Monarchie des Habsbourg au XVIe siecle. In: Venezia e Ungheria nel Rinascimento, a cura di Vittore Branca, Firenze, 1973., 162. 23 Braudel, F.: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában, Bp., 1996., 985-6.; Rouillard, i. m., 122.; Charriere, i. m., 580-3.; Castelot, A., 1983. 137; Castelot-Decaux, 1987. 221; Hochedlinger, M., 1994. 117; Jacquart, J., 1981. 347. 262
