Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
R. VÁRKONYI ÁGNES: A tájékoztatás hatalma
„történik olykor, hogy kisebb a hír, hogysem a valója.” A háború sikerének elsődleges feltétele a jó tájékozottság, nemcsak az ellenség erejéről „Szükséges egy hadviselő embernek ismerni a föld csínját, melyre kell titkon járni minden árkot, erdőt, passust szükség tudni.” Kulcsfontosságúnak tartotta a kémek munkáját. Példák tanúsítják - írja - szükséges, „hogy jó kémeket tartsunk, és azon igyekezzünk, hogy az ellenség dolgait megtudhassuk. ... Nincsen költség, nincsen adomány hasznosabb, mint a kémekre való. Ez a rúdja a vitézség szekerének, ez nélkül botlik, akad és nem jár egyiránt; bár te kincset költs rájok de usurával megfizetik neked és ha csak egyszer megverheted az ellenséget: megfizetik immár teneked. Énnekem nincsen annyi mesterségem, hogy én elegendőképpen dicsérhessem a kémektől való hasznot ... Az ki hadvezérlő vagy, költs bőven erre, ne menjen ki a te aranyad az erszényedből sóhajtva, hanem ugrálva; jusson eszedbe, valamennyi vitéz cselekedet volt ez világon, mind jobbára kémek által ment végben; mi is Kanizsát azok áruitatása miatt veszténk. ”40 Allamszervezeti szinten ugyancsak tisztában voltak a tájékoztatás jelentőségével. II. Rákóczi Ferenc a Regulamentum Universale-ban (1707), a hadi törvénykönyvben, több törvénycikket is szentelt az információ védelmére. Tudták, hogy nincs zárt körökben áramló tájékoztatási rendszer. Számolni kellett a hírek visszatartásával, a különböző manipulációkkal, csalásokkal. Rákóczinak a bajor választó mellé küldött ügyvivője, Kökényesdy László írja Lille-ből 1706 június 6-án Ráday Pálnak: „az armistitium kimenetele iránt és az oda való állapotok felől ne terheltessék Kegyelmed tudósítani, mivel itten semmit is nem halhatni bizonyost, hogy pedig Urunk meg békéllet egyen, bizonyoson hirdetik.”41 Az új magyar állam fiatal diplomatái jól áttekintették a nemzetközi tájékoztatást, visszaéléseivel együtt. Tudták, hogy a legkülönbözőbb módokon mesterkedhetnek a hírekkel. Gátlástalan manipulációkat hatalmi érdekekből és primitív haszonlesésből egyaránt elkövethetnek. Jellemzőek a viszonyokra, hogy például Pápai János portai követ néhány hónap leforgása alatt két magát befolyásos török tisztnek kiadó csalóról is küldött tudósítást. Bizonyos Husszeinről írja, hogy önkényesen nevezi magát belgrádi pasának, nem a nagyvezér megbízásából ment Belgrádba, ha a vezér megbízó levelét prezentálja is, azok hamisak, „valamely inassal Íratta ... nem újság itt az ily hamis levélnek íratása, csak jól fizessen, itt akárkinek is hamar expediáinak mind a török császár, mind a vezér neve alatt.” A másik Ali bégnek mondta magát és a zsebében három pecsétet találtak: eszerint a szultán, a nagyvezír és a tatár kán pecsétjével egyaránt gyárthatott iratokat. 42 40 Zrínyi Miklós Összes Művei (Sajtó alá rendezte: Klaniczay Tibor. Budapest, 1958) I. köt. 504, 477. 41 Benda K- Esze T. - Maksay F. - Papp L. (szerk.) Ráday Pál iratai I. 1703-1706. Budapest, 1955, 617. 42 Pápai János jelentése, 1706. június 9. és november 26. Uo. 616. 25
