Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején
sek azt is tudni vélték, hogy a két fél közti érintkezést a nagyvezír a „pápai árulókra” bízta.23 Ennél azonban komolyabb veszélyt jelentettek a két oldal franciái között ténylegesen létrejövő, alkalmi jellegű kapcsolatok. Ezekre több példát is találunk.24 Inkább érdekességként, mint teljesen hitelt érdemlő adatként említhető e tekintetben a már idézett Husson beszámolója Mercoeur 1600 szeptember-októberi kanizsai hadjáratáról. Ennek során kerültek ugyanis először szembe egymással a császári és a „renegát” franciák a pápai ostrom óta. Husson szerint át is kiabáltak egymásnak és a „renegátok” értésükre adták, hogy a keresztény sereg helyzete reménytelen, mivel a törökökhöz erősítés érkezik. Egyben sajnálkoztak korábbi bajtársaik és Mercoeur biztosra vett pusztulásán.25 23 Bizonyos Barthélemy de Coeur, másként Bartolomeo de Koreis Raguzában megtelepedett mar- seille-i születésű orvos franciaországi missziójáról van szó, akit Ibrahim nagyvezír 1601 tavaszán küldött a francia udvarba, hogy megpróbálja feléleszteni az oszmán-francia katonai együttműködést, illetve, hogy a királyt közvetítésre kétje fel egy a császárral kötendő béke érdekében. Ibrahim levelének francia fordítása: BN 500 Colbert, 483, fol. 10-15. Nyomtatásban megjelent: Les mémoires de Monsieur le duc de Nevers, prince de Mantouë, pair de France, etc., enrichis de plusieurs pieces du temps, Seconde partie, Paris, 1665, 845-848. Ibrahim küldötte április közepén érkezett Belgrádból Velencébe. Villiers d’Ossat kardinálisnak és IV. Henriknek, Velence, április 14. BN FF 18040, föl. 874r (másolat). A városban olyan hírek is terjengtek ekkor, hogy a nagyvezír néhány Pápáról menekült zendülőt menesztett a francia uralkodóhoz: „S’intende ch’Hibrein Bassá mandi alcuni de quei Francesi, ehe ribbellomo Pappa, al eristianissimo, per complir con S. M., alla quale manda à donar alcuni tappeti, et armi Turchesche.” Fuggerzeitung, Velence, 1601. április 20. Österreichische Nationalbibliothek (= ÖNB), Handschriftensammlung, Codex, ms. n° 8974, fol. 74. A hírt - úgy tűnik - felháborodással fogadták Itáliában, elsősorban a pápai udvarban. D’Ossat kardinális azonban gyorsan reagált a hírre, hangúlyozva, hogy a király „becsületének és egy keresztény fejedelem kötelességeinek parancsát követve fog eljárni” a küldöttek ellen, ha beigazolódik a szóbeszéd előéletükről. D'Ossat Villeroy-nak, Róma, 1601. május 28. és július 23. D’ossat, 1643,662-663 és 701. IV. Henrik egyébként elutasítóan reagált a nagyvezír kéréseire. Erről lásd 1601. június 20-án németországi rezidenséhez, Jacques Bongars-hoz (BN FF 7129, fol. 124r) és június 25-én Bréves-hez írott leveleit (Lettres missives, 1843-76, V, 430-32.). Utóbbit idézi Jan Paul Niederkom: Die europäischen Mächte und der „Lange Türkenkrieg” Kaiser Rudolfs II (1593- 1606), Wien, 1993. in „Archiv für Österreichische Geschichte”, Bd. 135, 180. Az orvosról lásd Toma Popovie: „Comissaire français à Belgrade, 1593-1606 (Bartholomé de Kore'is)”, Istoricky Casopis, 29-30 (1982-83), 171-80. A szerző azonban nem említi ezt a franciaországi küldetést. 24 Csak feltételezhetjük, hogy a pápai lázadáshoz és a törökkel meginduló alkudozáshoz kapcsolódtak például bizonyos Esztergomban leleplezett „praktikák”, amelyekre a Haditanács figyelmeztette Schwarzenberget 1600. május 29-én: „[Schwarzenberg] deß feindts habende Practiggen Und Correspondentz mit etlichen Zu Gran, solle Vleißig acht haben.” ÖStA, KA, HKR-Wien Prot., Bd. 205 (1600), Reg., fol. 127v. A vallon és francia katonaság ugyanis jól ismerte Esztergomot. Korábban többször is ott teleltek egyes zászlóaljaik. Arról, hogy ez időtájt is állomásozott volna ilyen katonaság Esztergomban, nincs adatunk. Lásd Heischmann, 1925, 248-249. 25 Husson, 1605, 26. Lásd még az előbbiekben: 2. jegyzet. 235
