Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején

Annál bizonyosabbak lehetünk abban, hogy a nagyvezír seregével Belg- rádba, téli szállásra visszavonuló franciák és az ugyanakkor Körmend környékén elszállásolt császári vallon ezred katonái érintkezésbe léptek egymással 1601 elején. Sőt, ha hihetünk a prágai francia rezidens, Guillaume Ancel értesülésének, 1601 telén a kanizsai oszmán helyőrséget mintegy 150 „renegát” egészítette ki, ami - ha igaz - méginkább megkönnyítette a kapcsolatépítést. Tobias Graf 1601 februárjának elején egyenesen arról értesítette a Haditanácsot, hogy „Körmenden több áruló francia található”, akik, úgy tűnik, dezertálásra csábították a fizetésük elmaradása és a siralmas ellátás miatt lázongó vallonokat, nem is sikertelenül. Ancel szerint „nem múlik el nap, hogy valaki át ne szökne közülük Kanizsára a törökökhöz”. Január elején Joó János kifejezetten a „pápai tragédia” megismétlődésének veszélyére figyelmeztetett a Körmenden kialakult helyzetről írott jelentésében.26

Ellenkező előjellel indult, de sikertelenül, sőt a császáriakra nézve majdnem gyászosan végződött egy, a következő év tavaszán megkísérelt kapcsolatfelvétel az átállt franciákkal, akik ekkor a budai oszmán őrséget erősítették.27 1602 májusának első két hetében Ancel arról írt a francia udvarba - igaz, fenntartását hangoztatva értesülései megbízhatóságát illetően -, hogy Mátyás főherceg utasítására titokban alkudozás folyik a dezertőrökkel, akik hajlanak is a megegyezésre és visszatérnének a császár hűségére. Mi több, Budát is keresztény kézre adnák. Néhány nap elteltével azonban kiderült, a híreszteléseknek pont az ellenkezője igaz. A Budán állomásozó „renegátok” nemhogy átállni nem akartak, egyenesen egy meglepetésszerű petárdás támadásra készültek az esztergomi Víziváros ellen.28

Úgy tűnik, hogy Székesfehérvár 1602. augusztus 29-i feladásában is fontos szerepet játszottak a mindkét oldalon jelenlevő franciák. Ancel utóda, Nicolas de Baugy arról számolt be Villeroy államtitkárnak 1602. szeptember 7-én írott jelentésében, hogy Prágában „többen azt hirdetik”, hogy a várból franciák szöktek ki és elárulták az ostromlóknak a védelem gyenge pont26 ,Joo Janos bitt die franczosen und Wallonen aus Kerment Zu bringen, sey sich nichts anders, als der Papperischen tragaedia Zuversehen.” ÖStA, KA, HKR-Wien, Bd 206 (1601), Exp, fol. 427r (jan. 2.). Lásd még 12. jegyzetet. Ancel Villeroy-nak, Prága, 1601 január 27. BN, FF 23196, fol. 553.

27 Gaspard Ens: Rerum Hungaricarum História novem libris comprehensa ... Köln, 1604, 425 (= Ens, 1604). Dávid Géza - Fodor Pál: „Magyar vonatkozású török államiratok a tizenötéves háború korából”, HK, 30(1983), 2, 287 (= Dávid-Fodor, 1983). Finkel, 1992, 464.

28 Prága, 1602. május 4., 11. és 18. BN, FF 18989, fol. 506, 508 és 510.

236