Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
IVANICS MÁRIA: Tatár kémszolgálat az 1663-as magyarországi hadjáraton
seivel.16 Besztercebányáról Ahmed Giráj az érsekújvári török táborba küldte Pált azzal a megbízással, puhatolja ki a török hadvezetésnek és a török tábornak a tatárok iránti hangulatát, vajon számolnak-e velük Érsekújvár ostrománál? Pál beszámolója küldetéséről ugyanazt a képet festi elénk, melyet már a tizenöt éves háború idejéből is ismerünk, hogy ti. a törökök kevésre tartották a várostromlásra alkalmatlan tatárokat és a két tábor között feszült volt a viszony.17 A nagyvezír válasza is kedvezőtlen lehetett, mert a Pál által hozott levelet Ahmed Giráj összetépte, s azonnal elrendelte a morvaországi portyát. A szeptember 2-i morvaországi portyán Pál kalauzolta a tatár sereget. Vág- újhelyig együtt mentek, itt a sereg kettévált. 6000 tatár és 200 curassier Morvaország kifosztására ment, a többiek Ahmed Giráj és a német ezredes vezetésével Trencsén irányában a Vág völgyét pusztították, s meg is ütköztek a császáriakkal. Pál azonban csak Ungrisch Brodig tarott velük, onnan azzal a feladattal rendelték vissza, hogy nézze meg, be vannak-e vágva a Kárpátok hágói vagy szabad-e az út hazafelé. Nem messze Wesetintől, az üveghuták körül fogták el még mielőtt a Jablonkai hágón át elhagyta volna az országot. Pál büntetéséről, további sorsáról nem szól a jegyzőkönyv. Nagyon valószínű azonban, hogy Kraus őróla ír egy odavetett megjegyzésében: „Morvaországban, Brünnben decemberben elfogtak egy kémet, aki a tatárokat e tartományba vezette, és a rablásból maga is meggazdagodván, segítséget nyújtott az égetéshez és gyilkoláshoz. Két mellét tüzes fogóval kiégették, ezután lecsípték jobb kezéről minden ujjának felső perecét, két szíjat hasítottak a hátából, végül elevenen felnégyelték.”18 Pál rövid élete ezzel itt szomorú véget ér, a történet végére azonban mégsem kerülhet pont. Tanúvallomásának ugyanis van egy érdekes oszmanisztikai vonatkozása is. Fentebb már említettük Evliya Cselebi nevét, aki a török történetírók közül a legszélesebb teret szentelte az érsekújvári hadjárat leírásának. Nemrégiben Vojtech Kopcan bizonyította meggyőzően, hogy Evliya Cselebi valóban személyesen jelen volt szinte az első naptól az utolsóig Érsekújvár 16 Hammer kritikátlanul átveszi a török források túlzásait, s százezres nagyságú tatár seregről beszél. Hammer 1830, 112. Az európai források ennél reálisabb adatokat tartalmaznak. Ortelius szerint (p. 270) a tatár kánnal [értsd Ahmed Girájjal, a tatár kán fiával] 10 000 tatár, 6000 havasalföldi, 4000 moldvai és 250 kozák katona volt. Kraus átveszi Ortelius adatait (p. 562). Evliya Celebi 40 000 tatár és 12 000 kozákból álló seregről beszél. 1318/1900, 319. Pál számadatai középarányosak, de még mindig soknak tűnnek. Ekkora sereget a tatárok az állandó kalmük fenyegetés miatt a Krímen nem nélkülözhettek. Nagylétszámú tatár sereg egyébként is akkor jött Magyarországra, ha azt a kán személyesen, vagy a rangban utána következő kalga vezette. így valószínűleg Ortelius jár legközelebb az igazsághoz azzal a megszorítással, hogy bár a moldvai és havasalföldi segédcsapatok a tatárokkal együtt érkeztek az érsekújvári török táborba, de nem tartoztak Ahmed Giráj irányítása alá. 17 lvanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. Budapest 1994, 179-182. 18 Kraus 1994, 582. 213
