Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében

így, az adott létszám-, csapatnemi és terepviszonyok mellett a betörések elhárításának legfontosabb alapfeltételévé az ellenfél szándékainak, terveinek időbeni felfedése vált. Ez lehetőséget biztosított a csapatok összevonására, a felkészülésre, a sikeres ellenakcióra. Ám a helyi viszonyokat, szokásokat kiválóan ismerő, hasonló társadalmi és- anyagi helyzetű, hasonló észjárású, hasonló mentalitású ellenfél is tisztában volt mindezzel. Ezért aztán ál- és rémhírek terjesztésével, megtévesztő manőverekkel, beszervezéssel, pribékek alkalmazásával igyekezett összezavarni és megbénítani a magyar határvédelmet.

Bár ez a tevékenység kevésbé volt látványos, s így a történeti köztudat is kevesebb érdeklődést tanúsít iránta, nem tagadható, hogy a végvidékeken komoly tétekért, élénk hírszerző tevékenység folyt. Itt nem szablya feszült szab- lyának, hanem furfang küzdött furfanggal, mégis háború volt ez a háborúban. Egy időben „kiadott” pontos hír - vagy annak hiánya - előre eldönthette egy- egy vállalkozás, összecsapás sorsát.

Hadd álljon erre itt egy példa. A kanizsai magyar rabok már 1651 júliusának végén hírt adtak róla, hogy az ottani törökök igen várják a más végbelieket, s amint összegyülekeznek valami derekast próbálnak. A gyülekezés híre - jóllehet az effélékből mindig több mint elegendő keringett - igaznak bizonyult, csak azt nem lehetett tudni, hogy hová készül a török. Az egerszegi kapitány Kerpachich István egy augusztus tizedikén kelt levelében még arról számolt be Batthyány Ádám főkapitánynak, hogy a kanizsai török gyülekezésének oka az volt, hogy Zrínyi bán úr Kosztajnica alá készült. Amíg oda lett volna a csapatokkal, a török a Muraközre akart csapni. A Muraköz iránt mutatott érdeklődést látszott megerősíteni a töröknek nyugat felé, Szécsisziget alá vezetett kisebb portyája is. De szóltak hírek Kapornak megtámadásáról is. Négy nappal később viszont ott szólaltak meg a török ágyúk, ahol senki sem várta, keleten, Kiskomárom alatt. A török legkisebb rezdülését is éberen leső hódoltsági figyelő és hírvivő hálózat ezúttal kudarcot vallott. Augusztus 15-én reggel hétkor Ördög István pölöskei kapitány már csak azt tudta jelenteni Egerszegre, amit valószínűleg ott is jól hallottak, hogy tudniillik „...hajnaltól fogvást szüntelen hallatszanak az ágyúlövések Komárom felől. ” A várat ugyan nem sikerült elfoglalnia a töröknek, de ez ezúttal nem a hírszerzés, hanem az őrség érdeme volt. Elgondolkodtató példa ez a magyar hírszerző hálózat eredményességét illetően, hiszen ellenséges katonák ezrei, szekerek, ágyúk vonultak át a hódoltságon úgy, hogy a török valódi szándékáról hírt már csak az ágyúk dörgése adott.3

3 A fentiekre vonatkozó adatokat lásd OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. VIII. 10. N. 25884., 1651. VIII. 15. N. 25885., illetve 1651. VIII. 17. N. 25887. Ördög István 1651 augusztus 15-én kelt levele a N. 25886. alatt található. Itt szeretném jelezni, hogy a szövegközi helyeken a forrásokból vett idézeteket - mivel a betűhív átírás a laikus olvasó számára viszonylag nehezen olvasható - a mai helyesírás szabályai szerint átírva idézem.

171