Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében
Hasonló kudarc esett meg egy esztendővel később. 1652 szeptember tizenhatodikára virradóan a szintén Kanizsáról kiinduló török portyázók sikeres rajtaütést hajtottak végre a Hollós és Szecsőd nevű falvak ellen. Ezen akciójuk nem csupán azért figyelemre méltó, mert a több mint ezer embernek sikerült a célhoz vezető — légvonalban mintegy — 70 kilométert észrevétlenül megtennie, hanem azért is mert eközben át kellett kelniük a Zalán, a Csömöcön és a Rábán is. A mieinknek mint mindig, most is voltak hírei a török gyülekezéséről, még talán a cél is sejthető volt, csakhogy ezúttal elkéstek a csapatok összegyűjtésével. Batthyány Adám főkapitány elrendelte ugyan, hogy a Zala menti várak őrségei Egerszegen gyülekezzenek, majd vonuljanak a Rába melletti Nádasra, de mire a levelek megérkeztek a rajtaütés már megtörtént. Az egerszegiek ugyan 40 lóval utána mentek a töröknek, de csupán öt, a seregtől elkeveredett „ rossz gyalogot” meg néhány a zsákmányból elmaradozott marhát sikerült elfogniuk. 4 Jóllehet ez utóbbi két példa erre látszik utalni, a végvidéken egyáltalán nem volt rossz a hírszerzés. Sőt, a nagyszabású ellenséges betörések sikere - a látszólagos ellentmondás ellenére - éppen a magyar hírszerzés veszedelmes voltát bizonyítja. Hogy miért? A legsikeresebb portyák során a tényleges támadást, a megrohanást mindig csupán 50-100 lovas hajtotta végre, jóllehet az akcióhoz gyakran több ezernyi lovas és gyalogos sorakozott fel. Ismét ellentmondás, de úgy tűnik, ekkora erőt kellett felvonultatni ahhoz, hogy rajtaütés észrevétlen maradjon. A felvonulási út mentén ugyanis körül kellett venni a falvakat nehogy hírvivőt bocsássanak ki, de a várak, őrhelyek előtt is meg kellett szállni minden utat, ösvényt, átkelőhelyet nehogy egy esetleg mégis kicsúszott hírmondó értesíthesse az őrségeket. Gyakori volt az az eljárás is, hogy az akciót megelőzően, vagy azzal közel egy időben, a céltól távoli területen figyelemelterelő akciókat indítottak. így, ha a török gyülekezése már tudott volt is, a többfelől egyszerre beérkező, gyakran egymásnak ellentmondó hírek megzavarták, elbizonytalanították a magyar várparancsnokokat. Amint ez a hírek rostálásában egyébként már meglehetősen járatos Kerpachich István kapitánnyal is megtörtént. Mint írja, „Szintén ezen órán érkezett az ember Kanizsáról az kit beküldöttem volt. Az is azt beszéli az mint Túrós uram és Ördög István uram írnak, hogy minden bizonyosan rablani mennek, melyet én nem remélek, mert mikor legjobban hírük jön hogy rablani mennek, akkor magukfélnek ... mindazáltal jó leszen jó vigyázásban lennünk... amint az én valamit hallok nagyságodnak mindjárást sietséggel megírom. Keszthelyt emlegetik, ha szintén leszen az rablásban valami bizonyos én inkább félteném 4 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1652. IX. 18. N. 25936. 172
