Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

A Konstantinápolyban letelepedett nagyszámú renegátot az oszmán vezetés, kivált a korai korszakokban, szívesen használta hírszerzésre. Rodosz 1480. évi ostroma előtt II. Mehmed egy volt rodoszi renegáttól, Antonio Meligalotól vagy Meligalostól szerzett részletes technikai információkat a városról és erődítéséről. Egy másik renegát, Demetrius Sophianos, aki Negro- ponte eleste után lett törökké és állt a szultán szolgálatába, követként járt a szigeten, s akkori megfigyeléseit felhasználva segédkezett az ostromtervek készítésében.44

A regátok azonban gyakran megbízhatatlanok, túl szoros kapcsolatot tartanak az európaiakkal. Mások egykori földijeiknek tesznek kisebb-nagyobb szolgálatokat. Talán az sem csupán a renegát kém hanyagsága számlájára írható, hogy a Meligalo által szerzett és a város, valamint annak erődítéseit ábrázoló térképek mennyire idejétmúltak és megbízhatatlanok voltak, csakúgy mint azok az információk, amelyeket a rodoszi lovagok erejéről és készülődéseiről hozott. Nem lehetetlen, hogy Meligalo - megannyi társához hasonlóan - kettős ügynök volt.45 A spanyol kormány által beszervezett konstantinápolyi informátorok között is sok a renegát kollaboráns. Számuk a 16. század derekán mintegy 100 főre tehető, 1571-ben, Lepanto évében 112 főről tudunk, akik évente mintegy 5000 dukátba kerültek Spanyolországnak. Munkáját a velencei spanyol követek és a nápolyi, szicűiai alkirályok koordinálják.46

A phanarióta korszak beköszöntét megelőzően a renegátok mellett a portai információszerzésben és az információk feldolgozásában fontos szerepet játszottak a Spanyolországból és Portugáliából kiűzött, és az Oszmán Birodalomban letelepedett szefárd zsidók.47 Közülük is kiemelkedik Jószef Nászi, a

44 Robert Schwoebel: The Shadow and the Crescent: The Renaissance Image of the Turk (1453-1517) Nieuwkoop, 1967. 127.

45 Eric Brockman: The Two Sieges of Rhodes 1480-1522. London, 1969. 63.

46 Giovanni K. Hassiotis: Venezia e i domini veneziani tramite di informazioni sui Turchi per gli Spagnoti nel sec. XVI. in.' Hans-Georg Beck, Manoussos Manoussacas, Agostino Pertu- si szerk.: Venezia centra di mediazione tra oriente e occidente (secoli XV-XVI). Aspetti e problemi. I. köt. Firenze, 1977. 131.

47 Az Oszmán Birodalom zsidóságára máig az egyik legalaposabb munka: Solo Wittmayer Baron: A Social and Religious History of the Jews. Late Middle Ages and Era of European Expansion 1200-1650. XVIII. k. The Ottoman Empire, Persia, Ethiopia, India, and China. New York, 1983, amely európai és zsidó források alapján tárgyalja a kérdést. Oszmán forrásokat is használ: Marc Alan Epstein: The Ottoman Jewish Communities and Their Role in the Fifteenth and Sixteenth Centuries. Freiburg, 1980. Jó - bár kissé elfogult - áttekintés: Stanford J. Shaw: The Jews of the Ottoman Empire and the Turkish Republic. New York, 1991. Ld. még Avigdor Levy: The Sephardim in the Ottoman Empire. Princeton, 1992 és Aron Rodrigue (szerk.): Ottoman and Turkish Jewry. Community and Leadership. Bloomington, 1992. A beköltözés 500. évfordulója alkalmából könyvtárnyi irodalom született a témáról. A zsidó-oszmán kapcsolatokra magyarul ld.: Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15-17. századi oszmán-zsidó kapcsolatokban. Századok 131 (1997) 4. 895-922, további irodalommal.

143