Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
R. VÁRKONYI ÁGNES: A tájékoztatás hatalma
ciók és nyomtatott szövegek, képek, számok és szimbólumok rendszere. Magasfokú szervezettséget kíván, átfogó ellenőrzést és létrehozza sajátos társadalmi csoportjait. A bizalmas közlések védelmére magasfokú matematikai és nyelvtudósi ismeretekkel szerkesztik meg a rejtjelezett írások változatait. Bonyolult hírközlési rendszerek mellett használják a hagyományos módszereket is. A Királyi Magyarország végvárrendszerének kialakulása és fennállása idején a tájékoztatás Európa-szerte már nagyhatalom. A vártörténeti műhely 1995-ben határozta el, hogy a végvárak és az információ témakörében rendezi meg 1997. évi tudományos konferenciáját. Az információ mint kora újkori jelenség, messze túlterjed a végvárrendszer szűkén értelmezett keretein. Térben és időben hatalmas területeket ölel fel. Koordinátái Párizstól Konstantinápolyig, Budától Madridig, a 15. századtól a 18. századig húzhatók meg. A téma nem új. Hazai és még inkább nemzetközi irodalma egyaránt hatalmas. Tanácskozásunk helye, Eger puszta neve a tájékoztatás sokféle emlékét idézi fel: Tinódi Lantos Sebestyén a végvárak „riportere”, Balassi Bálinttól rejtjeles levelek maradtak ránk, Gárdonyi Géza titkos írású naplójának megfejtése országos szenzációnak számított, s generációk ismerték meg az Egri csillagok lapjairól az elszánt kémeket és csodálhatták Gergely deák ötletét, amint szorult helyzetében kigondolja, hogyan semmisítheti meg a magyar várak török kézbe került alaprajzait. A történettudományban régen ismeretes, hogy a históriás énekek, és kalandos kémtörténetek mögött sokkal izgalmasabb és szövevényesebb a valóság világa. Ez a világ a 16-17. század információs hálózatának világa, a tájékoztatásért és tájékozódásért folyó harc kegyetlen világa. A tájékoztatásról, főleg a kémek, hírszerzők, kettős megbízottak seregeiről sok kiváló tanulmány készült.1 Felkészült kutatók eredményei lehetőséget adnak, hogy a végvári tájékoztatást rendszerezetten és fejlődésében, az országos 1 1 Takács Sándor: Pribékek. Budapesti Hírlap, 1904 247. sz. - Kémek és kalauzok a török világban. Budapesti Hírlap 1905 127. sz. - Kalauzok és kémek a török világban. Századok, 1913, 265-280, 321-338, 400-418. - A magyar és a török íródeákok. - A pribékek. - A kalauzok és kémek a török világban. In: Rajzok a török világból I-II. Budapest, 1915. - Erdélyi Gyula: A magyar hírszerző - szolgálat a török hódoltság idején különös tekintettel a budai pasák területére. In: Törökhódoltság korabeli okmányok a Magyar Királyi Hadilevéltárban. Budapest, 1936 - Sugár István: Az egri vár kémei és fegyverei a várszámadások tükrében. (1549-1562) Az egri Múzeum Évkönyve 13, Eger, 1975. - Tardy Lajos: Diplomata beszámolók. In: Rabok, követek, kalmárok az oszmán birodalomról. Vál. bev.: - Ford: Boronkay Iván-Kenéz Győző-Tardy Lajos. Budapest, 1977. - Bessenyei József: A gyulai vár számadása a kémkedésre fordított összegekről, 1565. Hadtörténeti Közlemények. 1990, 98-102. - Irodalommal: Szakoly Ferenc: „Kémvilág” a török határok mentén. In: Mezőváros és reformáció. Budapest, 1995, 255-261. - Hiller István: A „Titkos Levelezők” intézménye. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk: Tusor Péter. Szerkesztőtársak: Rihmer Zoltán-Thoroczkay Gábor. Budapest, 1998, 204—215. 10
