Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A tájékoztatás hatalma

és a nemzetközi információs hálózat dimenzióiban és működésében tekintsük át. Hasonlóan a „Környezet és végvár” konferencián érvényesített módszerhez itt is az egyetemes egységbenlátást kívánjuk érvényesíteni. Annál is inkább, mert a környezet és végvárrendszer kölcsönhatásának tényei azóta már beépültek a végvártörténeti és történeti ökológiai munkákba.

Vajon megragadható a végvárak tájékoztatási mechanizmusa is úgy mint nagyobb átfogó rendszer szerves része? Tisztáznunk kell a tájékoztatás korabeli fogalmát. Ismernünk szükséges a hírhordókat, a tudósítások különböző minőségét és értékét. Számba kell vennünk a befogadókat, a közösségeket, hiszen a hírt a címzettek visszajelzései minősítik. Szükséges látnunk a közeget, amelyben a tudósítási mechanizmusok kiépültek, működtek és kifejtették hatásukat. Csak így válaszolható meg reálisan több alapvető kérdés. Különböző hírek begyűjtője és továbbítója volt csupán a végvár, vagy döntések helye? Milyen információs kultúrát alakított ki és mit adott tovább a végvárak társadalma? Miként védték tájékoztató közléseiket és hogyan tartották egymással a biztonságos kapcsolatot? Hogyan fogalmazták meg önmagukat a világnak? Kik, és mit tájékoztattak róluk? Sorolhatnám hosszan tovább a kérdéseket.

A határokon mindig élénk a hír-forgalom. A magyarországi végvárrendszer tájékoztatása nem szokványos, elszigetelt jelenség.2 Sokszorosan összefügg mindazzal, amit a kora újkori hírközlő technika, szervezettség, hatalmi struktúra és a nyilvánosság magában foglal.3 Tájékoztatás és közvélemény, hírközlés és a politika, diplomácia, hadügy átalakulása sokszorosan áthatja egymást. Minden időben minden tájékoztatási rendszer fontos tényezője volt a hatalom és a társadalom önfenntartó mechanizmusainak.

A következőkben tehát a tájékoztatás hatalmáról szólva röviden vázolom az információ általános fogalmának kora újkori tartalmát, jelzem némely magyarországi sajátosságát, és beszélek a tájékoztatás védelméről. Ez a néhány szempont is túlontúl nagy témakört érint, könyvet írva róla sem lenne könnyű kimeríteni. Áttekintésemben csak néhány példára szorítkozhatok, főleg a török háborúk idejéből, s a Habsburg kormányzat, Zrínyi Miklós és II. Rákóczi Ferenc tájékoztatási gyakorlatáról.

2 A tájékoztatás, propaganda és a hírlevelek összefüggéseiről a törököt kiűző háborúban: R. Várkonyi Ágnes: Búcsú és emlékezet. (A visszaszoruló török képe a magyar közvéleményben). Keletkutatás, 1988, 6-15.

3 A kérdés nagy irodalmával együtt: B. Szabó János: Vázlat egy ellenségkép történetéről. - Erdős Péter: Báthory Zsigmond ünnepi arcmása. - Lukács Zs. Tibor: A korabeli propaganda és II. Rákóczi György megítélése. - G. Etényi Nóra: A 17. századi közvéleményformálás és propaganda Érsekújvár 1663-as ostromának tükrében. - Csapodi Zoltán: A Thököly felkelés visszhangja a Német Birodalom területén. Valamennyi: Aetas,1995,1-2. - Bene Sándor: Hír és közvélemény koncepciójának formálódása Zrínyi Miklós műveiben. Irodalomtörténeti Közlemények, 1996, 369-394.

11