Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - Tulajdonosok, bérlők, alkalmazottak

feltűnni, összesen 6 fő, akik közül 3 személy masszakeverő, 2 személy gyári munkás és 1 személy festő, vagyis szakmunkás volt. A 6 munkavállaló közül egy nő volt.

A helybeliek munkavállalása, ha évtizedenkénti számukat nézzük: 1850- 1880-ban 4-6 fő között mozgott, a legtöbben 1891-1900 (14 fő) és 1901- 1910 között (10 fő) kerültek az üzemhez, s ez időtől a szakmunkások körében is megemelkedett az arányuk.

Ezzel egyidejűleg 1900-1910 között megnőtt a helybeli edénygyári szakmunkások ún. társadalmi presztízse. Ezt jelzi az is, hogy bekerültek a községi képviselő-testületbe. Rendszeresen találkozni ez időben Durzó János, Bagi János, Csuhány Balázs és Mikó Pál edénygyári szakmunkások nevével a községi képviselő-testület jegyzőkönyveiben. A mindenkori edénygyári bérlők a kezdetektől ott találhatók a községi elöljáróság tagjai között.

Az előbbiekből is kitűnik, hogy a képzett szakmunkások, mert hiány volt belőlük, több hazai kőedénygyárban is megfordultak, mielőtt Apátfalvára kerültek. A bérlők némelyikének (Schnir András, Hüttner József, Dubravszky Sándor) vándorlásáról már szóltam. Nézzük néhány jellemző példáját a szakmunkások vándorlásának.

Schilhábel Béla gyári festő Telkibányán született, edénygyártó szülei viszont Körmöcbányáról kerültek oda. Apátfalván 1887-től követhető a tevékenysége. 1896-ban az Ezredéves Kiállításon bronzérmet kapott apátfalvi termékeire.319

Mikó Dezső szakmunkás, gyári festő, aki korábban 4-4 évet dolgozott Körmöcbányán és Hollóházán, végül 1917 tavaszán került Apátfalvára.320

Kertész József 1859-ben még a miskolci gyárban vállalt munkát,321 1860-65 között Hollóházán tevékenykedett, majd 1866-tól véglegesen Apátfalván telepedett le.

Az Apátfalvára történő szakmunkásvándorlás általában jellemző volt a korabeli Monarchiára, s ezen belül a sok helyről toborzódott, vándorútra kelt edénykészítők mellett egyre nagyobb számban jelent meg a helyben toborzódott munkásság. A tősgyökeres apátfalvi családok (Barta, Bársony, Berecz, Csuhány, Kormos, Kovács, Mikó, Sas, Pelyhe és Somodi) leszármazottai322 kerültek a gyárhoz. 1890 után ők adják az apátfalvi földművelőkből munkássá lett dolgozók többségét. Bár a munkásvándorlásról még lesz szó, itt csak annyit, hogy e sok bevándorló iparosból, s azok helyben gyarapodó családjá319 MOLNÁR L., 1969. 232.

320 HML. V-210/b/l. Bélapátfalva képviselő-testületi jegyzőkönyve. 1917. április 20.

321 MOLNÁR L., 1966. b. 220.

322 KOVÁCS B., 1996. 190-198.

119