Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - Tulajdonosok, bérlők, alkalmazottak
ból a gyár megszűnése után szinte mindenki elkerült a településről. Kivételt képez Kertész József (Hollóháza) kőedénygyártó, mert az ő leszármazottai ma is apátfalvi lakosok.323 Az anyakönyvek bejegyzései jelzik azt is, hogy milyen sajátos közösséget képezett Apátfalván az idegenből beköltözött iparos kolónia. Mindennapos szokásaik közé tartozott, hogy a gyári dolgozók esküvőjén a munkatársak közül választották ki a tanúkat, míg a gyári munkások gyermekeinek a keresztelőjén, ugyancsak szaktársak voltak a keresztszülők. Igen gyakran kérték fel a dolgozók a bérlőket esküvői tanúnak, keresztszülőnek. Házasodási szokásaik közé tartozott az is, hogy az első évtizedekben gyári dolgozó valamely fabrikabeli munkatársát választotta feleségének vagy férjének. Külföldi vagy belföldi szakmunkások az első évtizedekben csak néhány esetben vettek feleségül helybeli parasztleányt. Ezen időszakban helybeli parasztlegény nem választott feleséget az idegenből való gyári munkásleányok sorából. Inkább arra találni példát, hogy apátfalvi születésű munkásnő falubeli legény felesége lett. Tehát így formálódott, ötvöződött a hazai ipari forradalom korában a fabrikából gyárrá lett üzem munkássága. Az apátfalvi születésű dolgozók mellett a környékbeli települések (Balaton, Mikófalva, Csernely, Mónosbél) lakosaiból is többen lettek a gyár munkásai. A helybeliek is kitűnően megtanulták a mesterséget, mint például Csuhány János köedénygyári korongos, akit az uralkodó 1900-ban ezüst érdemkereszttel tüntetett ki.324 A XIX-XX. század fordulóján már eltűnni látszanak az idegenből betelepült munkásokat és a helyből toborzódó kőedénygyári alkalmazottakat elválasztó társadalmi különbségek. Ezt jelzi az is, hogy 1900 körül a kőedénygyári dolgozóknak saját betegsegélyző pénztáruk volt, s a munkás betegse- gélyző alap javára 1900. június 22-én beléptidíjas juniálist szerveztek.325 Az edénygyári szakmunkások munkahelyi kapcsolatait rokoni szálak fűzték egybe. A rokoni kapcsolatoknak nem mindennapi jelentősége volt a korabeli kőedénygyárak szervezésében, működésében, s a fabrikabeli közösségek szerveződésében. Az edénygyártó szakmunkások is családi alapon szervezkedtek, mint pl. a kőfejtők. A szülők, gyermekek, unokák, az inasok és segédek, valamint a hozzájuk tartozó feleségek tették ki a csapatot. A családi alapon szerveződő bandák működése a korban szokásos volt és kedvelték az üzemek tulajdonosai, mivel egy családi kötelékkel összefogott csoport általában megbízható csapatot jelentett. Munkahely változtatásánál is többnyire 323 KOVÁCS B., 1996. 193. 324 Egere, újság, 1900. április 5. 325 D1V. LUK. TD. 77.31.1. 120
