Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi gyár edényjegyei
kidolgozású tányér, amelyet már be sem festettek vagy mázoltak, sőt ki sem égették, de rajta van ez a jegy.207 A tányért kétségtelen a gyár 1928. februári bezárása előtt készítették, csak már félbemaradt. A legérdekesebb, hogy ugyanezen csillaggal díszített Bélapátfalva feliratú körbélyegző megtalálható az ún. vörösedénygyárban készült és fennmaradt lekváros szilkén.208 Ennek az a magyarázata, hogy Ferencz Ágoston vörösedénygyári tulajdonos vette meg az apátfalvi kőedénygyár felszerelését, s így került át a fenékbélyegző a másik üzembe, ahol azt bizonyíthatóan tovább használták. Ez pedig minden kétséget kizáróan azt is bizonyítja, hogy ez volt a kőedénygyár legutolsó, feltehetően acélba vésett edény bélyegzője. Viszont ezt azt edényjelzést használta 1930-40 közt a vörösedénygyár is. A tanulmányban ennek a rajzát 24. számon közlöm.209 Jelen ismereteink szerint tehát a 94 évig fennállt kőedénygyár működése során 24 különböző edényjegyet használt. Az apátfalvi edényjegyeken tapasztalható, hogy a feliratokon kívül a település neve, vagy a bérlő neve alatt és felett különböző, többnyire arab, ritkábban római számjegyeket is találunk. A hazai kőedényeken lévő benyomott számok kérdésével nem foglalkoztak tudomásom szerint. Az edényjegyek mellett található számok rendszeres használatának az volt az értelme, hogy a speciális munkákat (korongozás, festés, égetés) végző munkások a fizetésüket csak a hibátlan késztermék számbavétele után kaphatták meg. Fel- tételezésem szerint ezeket a számokat a minőségellenőrzés végett használták azzal összefüggésben, hogy a korszak kőedénygyáraiban általában teljesítmény alapján fizették a munkásokat. Ha ez igaz, akkor a számokat talán a ko- rongozók vagy a festők, esetleg az égetők megkülönböztetésére használták. Másképpen a számok az e típusú munkákat végző gyári szakmunkások azonosító számai voltak. Az edényeken a fenékbélyegek mellett szereplő számok előfordulása, ha nagy számú tárgyegyüttest áttekintünk, úgy tűnik, teljes egészében nélkülöz mindenfajta rendszert. Találhatunk olyan tárgyat, ahol nincs szám, más esetben a gyártmányokon egyetlen arab szám szerepel (pl. a Földváry korszak edényein). Ismét más készítményeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az edényjegy alatt és felett is számokat fedezhetünk fel. Ha a gyártás technikáját felidézzük, tudjuk, hogy a késztermékre alapvető hatást az öntő vagy préselő és a korongozó gyakorol, aki megadja a leendő 707 DIV. Néprajzi Gyűjtemény. 65.385.1. számú tányér. 2°8 ply. Néprajzi Gyűjtemény. 75.35.30. 209 MOLNÁR László is találkozott ezzel a fenékbélyeggel, mert említi, csak ő a bélyegző használatát tévesen Schöpflin Armandné idejére tette. - MOLNÁR L., 1969. 228. 71
