Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi gyár edényjegyei
piacképes áru formáját. A korongozó szakmai tudása, teljesítőképessége mindenkor eldönthette a fabrika termékeinek a sorsát. Mellettük az 1850-es évektől egyre inkább az üzemben alkalmazott festők mesterségbeli tudása a készítendő áruféleség esztétikumát határozta meg. Főként a XIX. század második felétől, amikor a kőedények egyre nagyobb hányada díszedényként került eladásra. Mellettük természetesen nem lehet elhanyagolni a gyári égetők munkáját, akik, ha rosszul végezték a dolgukat, akkor a még oly egyedi formájú s színvonalasan megfestett edényből is selejtet készíthettek a gyártás utolsó fázisában. A kőedény díszítése vagy kézi festéssel történt, amely biztos technikai tudást és kiváló kézügyességet kívánt, vagy pedig matricával, azaz sablon segítségével festették az edényeket. A festő munkája alapvetően meghatározta az így készült tárgyak esztétikumát, ezért becsülték a tulajdonosok a jó kezű, igen gyakran nőkből álló festőszakmunkásokat. A keménycserépgyártás során a technológiai sorban egymást követte a korongolás, sajtolás, vagy öntés után az edény szárítása, festése és kiégetése. A reformkorban Apátfalván a tárgyakat máz alatt festették kobalt festékkel. 1866 után a Dubravszky-féle bérlet idején kifejlődött helyben a máz alatti díszítés egy másik formája, amikor az egyszer 1100-1300 °C-on kiégetett ún. bisquit-edény erősen szívó hatású felületére vízben oldott fémoxidos festékkel szabad kézzel, minta nélkül ráfestették a színes dekorációt, majd utána vízben oldott üvegszerű mázzal bevonták az edény felületét, amelyet ismételten kiégettek, de már alacsonyabb, kb. 1000-1200 °C-on.210 A fentiek ismeretében, véleményem szerint, az edényeken szereplő számok, ha csak egy szám volt a korongozót, ha pedig két különböző szám fordult elő, akkor ebből az egyik (talán a felső szám) a korongozóra, míg a másik (talán az alsó szám) a festő személyére vonatkozott. Ennek az állításnak a fennmaradt termékek a kézzel fogható bizonyítékai. Általában - a Földváry korszakban - még csak egyetlen számot használtak, amely a korongozó gyárbeli azonosító száma. A Dubravszky korszak termékein már előfordul egy római szám mellett (általában felül) egy másik arab számmal írt beütés nyoma. Például: V. APÁTFALVA 2 változatban. A felső római V. a korongozó azonosító száma, az alsó 2. a festőé lehetett. Állításunk alátámasztására megjegyzem, hogy a kettős (római és arab számjegyek) megtalálhatók az ún. bisquit edényeken is (pl. Nagy Zsigmond és fia korában). A tárgyakról megállapítható, hogy a felső arab szám erőteljes bemélye- désű, amelyet a korongozó hagyott. Az első égetés után következett a festés, s a festő arab száma már a mázzal bevont edényre került, s ezért néha teljesen 210 MOLNÁR L., 1967. 252. 72
